A betegségmódosító terápia kiválasztása

A megfelelő kezelésnek egyszerre kell illeszkednie az SM-hez és az emberhez. A döntéshez szükség van az SM várható kockázatainak és a rendelkezésre álló terápiák tulajdonságainak a megismerésére. A választáshoz együtt kell értékelni a betegség eddigi lefolyását, a vizsgálati eredményeket és az egyéni körülményeket.

A sorstársak tapasztalatai hasznos kérdéseket vethetnek fel, de a saját alkalmasságunkat nem döntik el. Két SM-mel élő ember számára akkor is eltérő kezelés lehet megfelelő, ha hasonló panaszaik vannak.

Mit mutat a betegség eddigi lefolyása?

Az SM formája meghatározza, hogy melyik hatóanyagok jöhetnek szóba. A kiválasztásnál fontos szempont:

• a relapszusok gyakorisága és súlyossága, valamint az utánuk bekövetkező felépülés
• az MRI-aktivitás, például az új vagy kontrasztanyagot halmozó eltérések megjelenése
• a képességek változása, beleértve a relapszusoktól független állapotrosszabbodást is
• a korábbi kezelések eredménye, tolerálhatósága és esetleges mellékhatásai

Bizonyos jellemzők – például a gyakori relapszusok, a jelentős MRI-aktivitás vagy a korai gerincvelői érintettség – a későbbi állapotrosszabbodás nagyobb kockázatára utalhatnak. Ezek a magas hatékonyságú kezelés korai alkalmazását támogathatják. A jelenlegi fennálló panaszok erőssége önmagában nem elegendő a kezelés kiválasztásához.

Milyen egyéni szempontok számítanak?

A társbetegségek, a korábbi fertőzések, a rendszeresen szedett gyógyszerek és a laboreredmények befolyásolhatják, hogy egy készítmény megfelelően alkalmazható-e. Egy korábbi súlyos mellékhatás vagy visszatérő fertőzés különösen fontos lehet a választáskor.

A gyermekvállalási terveket már a kezelés kiválasztásakor figyelembe venni. Ezek a terápiaválasztást és a kezelés időzítését is befolyásolhatják. Akkor is indokolt számba venni, ha a családalapítás még csak távolabbi terv.

Fokozatos váltás vagy magas hatékonyságú kezelés már a kezdetektől?

A relapszáló SM kezelésében két fő megközelítés különíthető el.

• Lépcsőzetes kezelés, más néven eszkaláció
  A kezelés mérsékelt hatékonyságú terápiával indul. Rendszeres ellenőrzéssel követik, hogy megfelelően visszaszorítja-e a betegség aktivitását. Ha az eredmény nem kielégítő, magasabb hatékonyságú készítményre váltanak.
• Korai, magas hatékonyságú kezelés
  Már az első választás egy magas hatékonyságú terápia. A cél a gyulladásos aktivitás erőteljes visszaszorítása a betegség korai szakaszában, a későbbi károsodás kockázatának csökkentése érdekében.

A hosszabb távú megfigyeléses vizsgálatok eredményei bizonyították a korai, magas hatékonyságú kezelés előnyeit a későbbi állapotrosszabbodás szempontjából. Magas hatékonyságú kezelés már elsőként is javasolható, különösen nagy betegségaktivitás vagy kedvezőtlenebb lefolyásra utaló jelek esetén. A döntéshez az adott hatóanyag személyes kockázatait is mérlegelni kell.

Hogyan illeszthető a kezelés a mindennapokba?

A terápia alkalmazása és az ellenőrzések hosszabb távon is szervezést igényelhetnek. Számíthat például:

• megoldható-e az önálló gyógyszerbeadás
• mennyi utazással és időráfordítással járnak a kezelések és a kontrollok
• milyen rendszerességgel kell alkalmazni a gyógyszert
• szükség van-e otthoni segítségre

Például ha a kéz ügyetlensége nehezíti az injekció beadását, vagy ha a centrumba utazás jelentős nehézség, az a kezelés megvalósíthatóságát is érinti, ezért fontos ezeket a szempontokat is figyelembe venni.

Mit jelent a közös döntés?

A kezelőorvos feladata elmagyarázni, milyen kezelések jöhetnek szóba, és miért javasol közülük egy bizonyos lehetőséget. Az érintett tapasztalatainak, terveinek és vállalható terheinek megismerése segít abban, hogy a választás az egyéni élethelyzetéhez is illeszkedjen.

A betegségmódosító terápia kiválasztási folyamatában hasznos kérdések lehetnek:

• Miért ezt a kezelést javasolja számomra?
• Milyen más lehetőségek vannak, és miben különböznek?
• Milyen előnyök és kockázatok fontosak kiemelten az én esetemben?
• Milyen rendszeres teendőkkel jár a kezelés?
• Mikor és mi alapján értékelik majd az eredményét?

Az orvos-beteg kommunikáció nagyon fontos - feltétlenül szót kell ejteni róla, ha valami nem érthető, aggodalmat kelt vagy nehezen megoldhatónak tűnik.

A ténylegesen hozzáférhető lehetőségeket az adott gyógyszer engedélyezett alkalmazása és a finanszírozási feltételek is befolyásolják. Ezért érdemes tisztázni, ha egy kezelés szakmailag szóba jöhetne, de a támogatással történő alkalmazásának külön feltételei vannak.

Szerző: Réfy Hanna – gyógytornász, okleveles fizioterapeuta, perinatális szaktanácsadó
Készült: 2026. október

Források:

1. Rajda C és mtsai. (2023). Treatment of relapsing multiple sclerosis in Hungary – consensus recommendation from the Hungarian neuroimmunology society. Orphanet Journal of Rare Diseases, 18:183. https://link.springer.com/article/10.1186/s13023-023-02789-0 
2. Rashid W és mtsai. (2025). Using disease-modifying treatments in multiple sclerosis: Association of British Neurologists (ABN) 2024 guidance. Practical Neurology, 25(1):18–24. https://pn.bmj.com/content/25/1/18 
3. Spelman, T., et al. (2021). Treatment escalation vs immediate initiation of highly effective treatment for patients with relapsing-remitting multiple sclerosis JAMA Neurology, 78, 1197–1204. https://jamanetwork.com/journals/jamaneurology/fullarticle/2783261 
4. Shipley J és mtsai. (2025). Consensus recommendations on multiple sclerosis management in Australia and New Zealand: part 1. Medical Journal of Australia, 222(7):356–364. https://onlinelibrary.wiley.com/doi/10.5694/mja2.52578 
5. NICE. (2021). Shared decision making. NG197, 1.4. fejezet: Communicating risks, benefits and consequences. https://www.nice.org.uk/guidance/ng197/chapter/recommendations#communicating-risks-benefits-and-consequences