Nem a halálról szeretnék írni, bár így november eleje táján óhatatlanul többször gondolunk elhunyt szeretteinkre emlékezve arra is, hanem az elmúlásról, illetve arról, hogy minden elmúlik egyszer.

Közös munkánk végén a fenti idézettel engedett utamra a pszichológus, amikor elérkezettnek láttuk az időt, hogy a továbbiakban a támogatása nélkül kormányozzam a saját hajómat az élet tengerén. Kellett egy kis idő és segítség, hogy elhiggyem, képes vagyok rá. Mostanra biztos vagyok benne, hogy a Horn-fokon is átkelek egy lyukas gumicsónakban,...

Azt, hogy a mese tulajdonképpen egy palindrom szó - visszafele olvasva is értelmes -, hajnalban ismertem fel, így legalább a címével kapcsolódik a mesékhez a mai történet, ami inkább csak sejtszinten lesz varázslatos, mert a betegségem terápiás lehetőségeiről fog szólni. A közvetlen érintetteken kívül mindenki megnyugodhat, mert nem lesz túl hosszú...

Érdekes dolog ez, hogy ki hogyan küzd meg az elé állított próbatételekkel, többen tőlem is kérdezték már, így gondoltam ma erről mesélek.