Amikor megváltozik a jövőkép

Veszteség és gyász SM-ben

Az SM diagnózisa nemcsak azt változtathatja meg, amit a testünkről tudunk. Azt is megkérdőjelezheti, amit addig a jövőnkről gondoltunk.

Munka, család, utazás, hétköznapi önállóság: sok tervünk mögött ott van a kimondatlan feltételezés, hogy a testünk nagyjából úgy működik majd, ahogyan megszoktuk. A diagnózissal ez a magától értetődő biztonság meginoghat. Akkor is, ha a mindennapokban egyelőre kevés változás történt.

Nemcsak az fájhat, amit már elveszítettünk, hanem az is, hogy bizonytalanná vált az élet, amelyre számítottunk.

Mit gyászolhatunk?

A gyász nem kizárólag egy szeretett ember halálához kapcsolódhat. Fontos képességek, lehetőségek vagy szerepek elvesztése is kiválthat gyászhoz hasonló érzéseket.

SM-ben ilyen veszteség lehet például:

• a korábbi terhelhetőség vagy mozgásszabadság;
• egy munkakör, amelyet már nehéz ellátni;
• a spontaneitás: amikor egy programhoz előre kell gondolkodni a pihenésről, a mosdóról vagy az akadálymentességről;
• az az érzés, hogy bármikor megoldunk valamit egyedül;
• a korábbi jövőkép biztonsága.

Nem minden terv válik lehetetlenné. De már az is fájdalmas lehet, hogy amit korábban természetesnek vettünk, azt most újra kell gondolnunk.

Miért lehet ennyire nehéz?

Egy kívülálló talán csak azt látja, hogy valaki kevesebbet dolgozik, rövidebb sétákat tesz vagy segédeszközt használ. Az érintett számára azonban ezekhez jelentések is kapcsolódhatnak.

A munka jelenthet szakmai önbecsülést és anyagi biztonságot. A séta lehet a kikapcsolódás vagy a közös családi idő része. Az önálló bevásárlás pedig annak az élményét adhatja, hogy szabadon rendelkezünk a saját napunkkal.

Ezért egy látszólag apró változás is nagy veszteségnek érződhet. A "legalább…" kezdetű vigasztalás ilyenkor könnyen azt az érzést keltheti, hogy nem vesszük komolyan a másik veszteségét.

Nincs kötelező sorrend

Szomorúság, düh, hitetlenség, félelem vagy átmeneti érzelmi tompaság is megjelenhet. Máskor megkönnyebbülés: végre van magyarázat a tünetekre. Ezek az érzések egymás mellett is jelen lehetnek.

A gyakran emlegetett gyászszakaszok nem kötelező lépések. Nem mindenki él át mindent, és az érzések nem feltétlenül meghatározott sorrendben követik egymást.

SM-ben egy későbbi állapotváltozás újabb alkalmazkodást kívánhat. Például valaki már kialakított egy jól működő napi rutint, de a megváltozott terhelhetőség miatt ismét át kell szerveznie az életét. Ezt érdemes új helyzetként kezelni, nem annak bizonyítékaként, hogy korábban "nem fogadta el eléggé" a betegséget.

Mi segíthet a hétköznapokban?

Megnevezni, mi hiányzik. A "minden rossz lett" érzése mögött több különböző veszteség lehet. Más segítségre lehet szükség, ha a munkánkat hiányoljuk, ha magányosak vagyunk, vagy ha a közlekedés vált nehézzé.

Beszélni róla valakivel, aki meg tud hallgatni. Egy hozzátartozó, sorstárs vagy szakember is lehet ilyen ember. Néha az a legfontosabb, hogy ne kelljen rögtön megoldást találni vagy derűsebbnek mutatkozni.

Kisebb lépésekben gondolkodni. Nem szükséges egyszerre újratervezni az egész életet. Kiindulópont lehet egy konkrét kérdés: mi könnyítené meg a következő hetet?

Megnézni, mi volt fontos a korábbi tevékenységben. Egy kirándulásban például a természet, a mozgás vagy a társaság jelentette a legtöbbet? Ez segíthet alternatívát keresni. Az új lehetőség nem feltétlenül pótolja teljesen a régit, de megőrizhet belőle valamit.

Ezek kapaszkodók, nem teljesítendő feladatok. Attól, hogy valami segít, a veszteség még fájhat.

Mikor érdemes szakmai segítséget kérni?

A gyászhoz kapcsolódó szomorúság önmagában nem jelent depressziót. Ugyanakkor a veszteségélmény és a depresszió együtt is jelen lehet.

Érdemes pszichológushoz, háziorvoshoz vagy a kezelőorvoshoz fordulni, ha a lehangoltság vagy szorongás tartóssá válik, egyre nehezebb megbirkózni vele, elvész az érdeklődés a korábban fontos dolgok iránt, vagy a lelki teher jelentősen megnehezíti a mindennapokat.

Segítséget kérni korábban is lehet. Nem kell megvárni, hogy a helyzet elviselhetetlenné váljon.

Lehet egyszerre hiányolni a korábbi életünket és keresni, hogyan élhetünk a jelenlegi helyzetben. A kettő nem zárja ki egymást.

Szerző: Réfy Hanna – gyógytornász, okleveles fizioterapeuta, perinatális szaktanácsadó
Készült: 2026. október

Források:

1. Multiple Sclerosis Society. (n.d.). Coping with loss, grief and guilt. https://www.mssociety.org.uk/living-with-ms/physical-and-mental-health/mental-health/coping-loss-grief-and-guilt
2. Multiple Sclerosis Trust. (2023, October 5). Be kind to your mind. https://mstrust.org.uk/news/expert/be-kind-your-mind
3. National Health Service. (2026, July 14). Grief after bereavement or loss. https://www.nhs.uk/mental-health/feelings-symptoms-behaviours/feelings-and-symptoms/grief-bereavement-loss/
4. Topcu, G., Mhizha-Murira, J. R., Griffiths, H., et al. (2023). Experiences of receiving a diagnosis of multiple sclerosis: A meta-synthesis of qualitative studies. Disability and Rehabilitation, 45(5), 772–783. https://doi.org/10.1080/09638288.2022.2046187
5. van Reenen, E. C., van Nistelrooij, I. A. M., Visser, L. H., et al. (2025). The liminal space between hope and grief: The phenomenon of uncertainty as experienced by people living with relapsing-remitting multiple sclerosis. PLOS ONE, 20(1), Article e0315501. https://doi.org/10.1371/journal.pone.0315501