Mi történik a kezelés szüneteltetése vagy abbahagyása után?

A betegségmódosító terápia szüneteltetése vagy abbahagyása után változhat az SM aktivitása, miközben a kezelés immunrendszeri hatásai még fennmaradhatnak. A leállításhoz ezért a további követés megtervezése is hozzátartozik. A várható következmények az alkalmazott hatóanyagtól és az egyéni betegségelőzményektől is függnek.

Átmeneti felfüggesztés vagy tartós elhagyás?

Átmeneti felfüggesztésre például fertőzés vagy bizonyos laboratóriumi eltérések miatt lehet szükség. Ilyenkor tisztázni kell, milyen feltételekkel és mikor folytatható a kezelés. A tartós elhagyás ezzel szemben olyan döntés, aminél egyelőre nem terveznek további adagolást - később természetesen ez is felülvizsgálható.

Külön helyzetet jelentenek a kúraszerű kezelések. Cladribine vagy alemtuzumab esetén a gyógyszer beadása nélküli időszak is a kezelési terv része lehet. A tervezett kúrák befejezése után a hatás tartósan fennmaradhat, miközben a betegség és a biztonságosság ellenőrzése folytatódik.

Meddig marad meg a kezelés hatása?

Az utolsó adag után a terápia hatása nem feltétlenül szűnik meg azonnal. Egyes kezeléseknél az immunsejtek számának vagy működésének változása hónapokig, illetve ennél hosszabb ideig is fennmaradhat.

Ez a fertőzések kockázata, a védőoltások időzítése és egy következő kezelés elindítása szempontjából is jelentős. A hatóanyag kiürülése és az immunrendszer működésének rendeződése nem feltétlenül esik egybe. Emiatt bizonyos óvintézkedésekre a kezelés elhagyása után is szükség lehet.

Visszatérhet a betegség aktivitása?

A kezelés elhagyását követően ismét jelentkezhet relapszus vagy új MRI-aktivitás. Ennek valószínűsége és időzítése teápiánként és személyenként eltérő.

Bizonyos készítmények után a betegség aktivitása a kezelés előtti szintet is meghaladhatja. Ezt a kifejezett, visszacsapásszerű fellángolást rebound jelenségnek nevezik. Különösen natalizumab és fingolimod elhagyásakor kell számolni vele, ezért ezeknél fontos a kezelési szünet és az esetleges következő terápia gondos megtervezése.

Fingolimod után súlyos fellángolás hetekkel vagy hónapokkal később is kialakulhat. A közvetlenül a leállítást követő panaszmentes időszak ezért még nem bizonyítja, hogy később sem tér vissza a betegség aktivitása.

Elhagyható a kezelés, ha évek óta stabil az állapot?

A tartós stabilitás önmagában nem bizonyítja, hogy a betegségmódosító terápiára már nincs szükség. A betegség nyugalma részben éppen a kezelés eredménye is lehet.

A leállítást vizsgáló kutatásokban több éve stabil betegek egy részénél ismét megjelent gyulladásos aktivitás, gyakran csak az MRI-n. Ez azt jelenti, hogy a változás kezdetben észrevehető új tünet nélkül is kialakulhat.

Egy legalább 55 éves, hosszabb ideje stabil betegeket vizsgáló kutatásban ritkák voltak a relapszusok, de nem sikerült igazolni, hogy a leállítás ugyanolyan biztonsággal őrzi meg a betegség nyugalmát, mint a kezelés folytatása. Nincs olyan általános életkori határ, ami felett mindenkinél kockázatmentesen elhagyható a terápia.

Mikor merülhet fel mégis a tartós elhagyás?

Idővel változhat a kezelés várható előnyeinek és kockázatainak aránya. A döntésnél számít:

• az életkor és a betegség korábbi lefolyása;
• a legutóbbi relapszus és MRI-aktivitás időpontja;
• az alkalmazott gyógyszer és a korábbi kezelések;
• a fertőzések, mellékhatások és társbetegségek;
• a kezelés folytatásától várható előny.

Progresszív SM-ben is azt kell mérlegelni, hogy az adott kezelés milyen betegségfolyamatokra hathat, és mekkora előny várható tőle. A járásképesség csökkenése vagy elvesztése önmagában nem elegendő indok a leállításra: más neurológiai funkciók megőrzése továbbra is fontos kezelési cél lehet.

Milyen ellenőrzések szükségesek utána?

A leállítás utáni tervben szerepelnie kell a neurológiai kontrolloknak, az MRI-vizsgálatoknak és az esetleg szükséges laboratóriumi ellenőrzéseknek. Gyakoriságukat a korábbi kezelés és a betegség újbóli aktivitásának kockázata alapján határozzák meg. Előre érdemes tisztázni azt is, milyen változás esetén és kit kell keresni.

Egyes biztonsági vizsgálatok jóval az utolsó adag után is szükségesek. Alemtuzumab esetén például az előírt laboratóriumi követést legalább 48 hónapig kell folytatni az utolsó infúzió után, mert bizonyos autoimmun szövődmények később is megjelenhetnek.

Újraindítható később a kezelés?

Új betegségaktivitás esetén ismét felmerülhet betegségmódosító terápia alkalmazása. A választás lehet a korábban alkalmazott hatóanyag vagy más készítmény, az aktuális állapot és a leállítás eredeti oka függvényében.

Az újraindításnak külön szabályai lehetnek. Fingolimodnál például a megszakítás hosszától és az addigi kezelés időtartamától függően ismét szükség lehet az első adaghoz kapcsolódó szívmegfigyelésre. A megmaradt gyógyszer önálló újrakezdése ezért nem helyettesíti a neurológus kezelőorvossal történő egyeztetést.

A betegségmódosító kezelés elhagyása után is szükség lehet tüneti kezelésre, rehabilitációra és a mindennapi nehézségekhez igazodó segítségre. Ezeket továbbra is az aktuális állapot és a személyes célok határozzák meg.

Szerző: Réfy Hanna – gyógytornász, okleveles fizioterapeuta, perinatális szaktanácsadó
Készült: 2026. október

Források:

1. European Medicines Agency. Alkalmazási előírások és betegtájékoztatók. https://www.ema.europa.eu/en/homepage 
2. Bigaut K et al. (2021). How to switch disease-modifying treatments in multiple sclerosis: Guidelines from the French Multiple Sclerosis Society (SFSEP). Multiple Sclerosis and Related Disorders, 53:103076. https://www.msard-journal.com/article/S2211-0348(21)00343-6 
3. Androdias, G., et al. (2025). De-escalating and discontinuing disease-modifying therapies in multiple sclerosis. Brain, 148, 1459–1478. https://pmc.ncbi.nlm.nih.gov/articles/PMC12073975/ 
4. Coerver EME és mtsai. (2025). Discontinuation of First-Line Disease-Modifying Therapy in Patients With Stable Multiple Sclerosis: The DOT-MS Randomized Clinical Trial. JAMA Neurology, 82(2):123–131. Online megjelenés: 2024. DOI: 10.1001/jamaneurol.2024.4164.
5. Corboy, J. R., et al. (2023). Risk of new disease activity in patients with multiple sclerosis who continue or discontinue disease-modifying therapies [DISCOMS]. The Lancet Neurology, 22, 568–577. https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/37353277