Mi lesz velem?
Bizonytalanság és jövőtől való félelem SM-ben
Tudok majd dolgozni?
Hogyan fogok gondoskodni a családomról?
Mi történik, ha változik az állapotom?
SM-ben ezek a kérdések valós élethelyzetekhez kapcsolódnak. Nem minden kérdésre adható biztos válasz, és éppen ez lehet az egyik legnehezebb teher. A jövő tervezéséhez úgy kell kapaszkodókat találni, hogy közben maradnak ismeretlen részletek.
A félelem érthető. Attól azonban, hogy egy lehetőség eszünkbe jut, még nem válik előrejelzéssé.
Miért olyan nehéz együtt élni a bizonytalansággal?
A tervezhetőség biztonságot ad. Amikor nem tudjuk, hogyan alakulnak a tüneteink vagy mire leszünk képesek később, megpróbálhatjuk visszaszerezni a biztonságérzetünket. Információt keresünk, figyeljük a testünk jelzéseit, és végiggondoljuk a lehetőségeket.
Ez segíthet a tájékozódásban és a tervezésben. Ha azonban teljes bizonyosságot szeretnénk szerezni a jövőről, a megnyugvás csak rövid ideig tarthat: egy válasz után újabb "de mi van, ha…?" kérdés merülhet fel. Így a bizonytalanság csökkentésére tett próbálkozások idővel fenn is tarthatják az aggodalmat.
Milyen pszichológiai folyamatok jelenhetnek meg?
A lehetőség összecsúszik a bizonyossággal.
"Előfordulhat, hogy segítségre lesz szükségem" helyett a gondolat már úgy
hangzik: "biztosan elveszítem az önállóságomat". Az elme a hiányzó információt
a legijesztőbb forgatókönyvvel töltheti ki.
Fokozott figyelem a test jelzéseire.
Egy ismerős vagy új érzet rögtön a jövőbeli romlást idézheti fel. A tünetek
orvosi értékelése és az aggodalommal való foglalkozás egyaránt fontos lehet; a
kettő nem helyettesíti egymást.
Megnyugtatáskeresés.
Egy újabb keresés vagy vélemény rövid időre megnyugtathat. Ha azonban a cél a
teljes bizonyosság megszerzése, hamar jöhet a következő kérdés: "de mi van, ha
mégis…?"
Aggódás, mint felkészülés.
Úgy érezhetjük, hogy ha minden rossz lehetőséget végiggondolunk, nem érhet
meglepetés. A gondolkodás ilyenkor sok energiát felemészthet anélkül, hogy új
döntéshez vezetne.
Az élet elhalasztása.
"Majd akkor jelentkezem, utazom vagy kezdek bele, ha biztosan tudom, mi lesz."
Ez érthető védekezés, de a bizonyosságra várva a jelen lehetőségei is
beszűkülhetnek.
Ezek szemléltető példák. Az aggodalom hátterében valós ellátási, családi vagy anyagi nehézségek is állhatnak, amelyekhez gyakorlati segítség szükséges.
Mi segíthet a hétköznapokban?
Különválasztani a tényt, a kérdést és a feltételezést.
"Most hamarabb elfáradok" egy jelenlegi tapasztalat. "Hogyan tudom ehhez
igazítani a munkámat?" megválaszolható kérdés. "Soha többé nem fogok tudni
dolgozni" egy jövőre vonatkozó következtetés, amelyet a jelenlegi tapasztalat
önmagában nem bizonyít.
A tervezést a következő döntéshez kötni.
Nem kell az egész életet egyszerre megoldani. Egy közelebbi időszak feladatait,
az aktuálisan szükséges segítséget, vagy egy későbbi felülvizsgálat időpontját
könnyebb lehet átgondolni.
Rugalmas tervet készíteni.
Egy programnak lehet rövidebb változata vagy pihenőt tartalmazó menete. Az
alternatíva előkészítése adhat mozgásteret anélkül, hogy biztosra vennénk a
rosszabb kimenetelt.
Célzottan tájékozódni.
Érdemes felírni a kezelőorvosnak vagy a minket ellátóknak szánt kérdéseket. Az
egyéni helyzet értékelését nem tudja helyettesíteni mások betegségtörténete
vagy egy internetes keresés.
Észrevenni, mikor ismétlődik a gondolat.
"Most egy megoldható problémán dolgozom, vagy ugyanazt a félelmet járom körül?"
A különbség felismerése segíthet eldönteni, mire van most szükség:
információra, konkrét lépésre, pihenésre vagy beszélgetésre.
Az alkalmazkodásról szóló szakirodalmi áttekintések is több tényező együttes szerepét mutatják: nincs egyetlen mindenkinek megfelelő megoldás.
Mikor érdemes segítséget kérni?
Ha az aggodalom tartósan zavarja az alvást, a döntéseket vagy a kapcsolódást, pszichológiai segítség is szóba jöhet. A beszélgetésben helyet kaphatnak a valós kockázatok, a megoldható feladatok és azok az érzések, amelyekre nincs gyors válasz.
Nem kell biztosnak lenned a teljes jövőben ahhoz, hogy a következő lépésedet átgondold. A bizonytalanság mellett is lehet tervezni, támogatást keresni és helyet hagyni annak, ami most fontos.
Szerző: Réfy Hanna – gyógytornász, okleveles fizioterapeuta, perinatális
szaktanácsadó
Készült: 2026. október
Források:
- Alschuler, K. N., & Beier, M. L. (2015). Intolerance of uncertainty: Shaping an agenda for research on coping with multiple sclerosis. International Journal of MS Care, 17(4), 153–158. https://doi.org/10.7224/1537-2073.2014-044
- Dennison, L., Moss-Morris, R., & Chalder, T. (2009). A review of psychological correlates of adjustment in patients with multiple sclerosis. Clinical Psychology Review, 29(2), 141–153. https://doi.org/10.1016/j.cpr.2008.12.001
- Molton, I. R., Koelmel, E., Curran, M., von Geldern, G., Ordway, A., & Alschuler, K. N. (2019). Pilot intervention to promote tolerance for uncertainty in early multiple sclerosis. Rehabilitation Psychology, 64(3), 339–350. https://doi.org/10.1037/rep0000275
- van Reenen, E. C., van Nistelrooij, I. A. M., Visser, L. H., de Beukelaar, J. W. K., Frequin, S. T. F. M., & Niemeijer, A. R. (2025). The liminal space between hope and grief: The phenomenon of uncertainty as experienced by people living with relapsing-remitting multiple sclerosis. PLOS ONE, 20(1), Article e0315501. https://doi.org/10.1371/journal.pone.0315501
