Nem csak az ideg fájhat!
Nem minden fájdalom egyforma, és nem minden SM-hez társuló fájdalom neuropátiás - idegrendszeri - eredetű.
Van, amikor a fájdalom hátterében inkább
- mozgásszervi túlterhelés,
- testtartási eltérés,
- izomfeszesség,
- spaszticitás vagy
- ezek kombinációja áll.
Ez azért fontos, mert a fájdalom kezelése szempontjából nem mindegy, mi okozza a panaszt. Egészen máshogy lehet hatékonyan kezelni egy neuropátiás végtagfájdalmat, mint egy túlterhelt ízületet, vagy egy spaszticitással összefüggő, fájdalmas izomfeszülést.
SM-ben a mozgásszervi fájdalmak több okból is kialakulhatnak.
- A megváltozott járásminta,
- az izomgyengeség,
- a féloldalas terhelés,
- az egyensúlyzavar,
- a bizonytalan mozgás,
- a segédeszköz-használat,
- az inaktivitás
mind hozzájárulhat ahhoz, hogy egyes izmok, ízületek vagy lágyrészek túlterhelődjenek. Ezért gyakran jelentkezik például derék-, csípő-, térd-, váll-, nyak- vagy csuklófájdalom.
A sokat emlegetett spaszticitás külön figyelmet érdemel. Nem egyszerű "merevségről" van szó, hanem az izmok idegrendszeri eredetű, kóros tónusfokozódásáról. Ez okozhat izomfeszülést, görcsöket, fájdalmas húzó érzést, mozgásbeszűkülést, nehezebb járást, rosszabb alvást, és hosszabb távon ízületi vagy lágyrészproblémákhoz is hozzájárulhat.
De nem minden spaszticitást kell mindenáron megszüntetni!
Van, aki részben a fokozott tónusára támaszkodik állásnál, átülésnél vagy járásnál. Ha túl erősen csökkentjük az izomtónust, akár romolhat is a funkcionális állapotunk. Ezért a cél nem egyszerűen az, hogy "lelazítsuk" az izmokat, hanem hogy megtaláljuk az adott ember számára legjobb egyensúlyt a komfort, a fájdalomcsökkentés és a működőképesség között.
Ha a spaszticitás vagy a fájdalom hirtelen romlik, mindig érdemes keresni a kiváltó vagy fenntartó tényezőket.
Ilyen lehet például:
- húgyúti vagy más fertőzés,
- székrekedés,
- bélprobléma,
- felfekvés,
- bőrirritáció,
- rossz pozicionálás,
- túlterhelés,
- kialvatlanság,
- hőterhelés
- nem megfelelő segédeszköz használata.
Hiszen nem biztos, hogy maga az SM romlott, lehet, hogy a szervezet egy másik problémára reagál a fokozott izomtónussal és fájdalommal!
A nem gyógyszeres fájdalomcsillapításban a fizioterápiának fontos szerepe lehet.
Ez nem azt jelenti, hogy egy tornagyakorlat "meggyógyítja" az SM-et, vagy megszünteti a spaszticitás idegrendszeri okát.
A cél inkább az, hogy
- javuljon a mozgás minősége,
- biztonságosabb legyen a helyváltoztatás,
- csökkenjenek a másodlagos túlterhelések,
- jobban tudjunk gazdálkodni az energiánkkal.
A gyakorlatban ez jelenthet egyénre szabott erősítést, mobilizálást, nyújtást, törzskontroll-fejlesztést, egyensúlytréninget, járástréninget, segédeszköz-beállítást, ortézis használatát, pozicionálási tanácsokat vagy terhelésmenedzsmentet.
Nem ugyanaz a megoldás jó mindenkinél, hanem az, amelyik az adott személy tüneteihez, állapotához, céljaihoz és terhelhetőségéhez a leginkább igazodik.
Sokan nem is gondolnak rá, de egy rossz ülőhelyzet, rosszul beállított segédeszköz, kényelmetlen alvási pozíció vagy nem megfelelő ortézis önmagában is fájdalmat tarthat fenn. Igaz ez a kerekesszék, mankó vagy járókeret használatára is: ha az eszköz nem megfelelő, vagy nem megfelelően használjuk, a váll, nyak, csukló vagy derék könnyen túlterhelődhet.
A pozicionálás sokszor alulértékelt, pedig nagyon sokat számíthat!
A hő- és hidegkezeléseknél SM-ben különösen óvatosnak kell lenni. A meleg gyógyfürdő, iszappakolás vagy egyéb hőkezelés bizonyos mozgásszervi panaszoknál kellemes lehet, de hőérzékenység esetén ronthatja a neurológiai tüneteket. Ezért ezek alkalmazása mindig egyéni mérlegelést igényel.
A masszázs és egyes manuális technikák segíthetnek izomfeszülés, komfortérzet, mozgásszervi túlterhelés vagy stressz esetén, de nem szüntetik meg a kórosan fokozott izomtónus, a spaszticitás idegrendszeri okát. Ugyanez igaz a fizikoterápiás kezelésekre is, mint például az elektro- vagy mágnesterápia. Hasznos kiegészítők, de önmagukban ritkán jelentik a teljes megoldást.
A relaxáció, légzőgyakorlatok, mindfulness, jóga, tai chi, vízi torna (megfelelő hőmérséklet mellett) és különféle pszichológiai módszerek alkalmazása szintén részei lehetnek a komplex fájdalomkezelésnek. Ez nem azt jelenti, hogy a fájdalom "fejben dől el", hanem azt, hogy a tartós fájdalom az egész idegrendszert megterheli és a mindennapi működésünket is érinti.
A jó fájdalomkezelés nem ott kezdődik, hogy kiválasztunk egy kezelést, hanem ott, hogy megpróbáljuk megérteni: mi fáj, miért fáj, mi tartja fenn a fájdalmat, és mi segíthet úgy, hogy közben a funkció és az életminőség is javuljon.
