Szexuális diszfunkciók

amikor a vágy, az érzékelés vagy a szexuális válasz megváltozik

A szexualitás nem csupán a nemi aktust jelenti. Része lehet a vágy, az izgalmi állapot, a testi érzékelés, az érintés, az orgazmus, az intimitás és a saját testünkhöz fűződő kapcsolat is.

Szexuális diszfunkcióról akkor beszélünk, ha ezek valamelyike tartósan vagy visszatérően megváltozik, és ez az érintettnek nehézséget okoz, vagy akadályozza az általa kívánt szexuális életet.

A ritkább vagy hiányzó szexuális aktivitás önmagában nem betegség, és a szexuális diszfunkció nem azonos a terméketlenséggel.

A szexuális működés valamilyen zavara mindkét nemnél gyakori lehet: az SM-mel élő nők körében 61%, a férfiaknál pedig 63% körüli előfordulást találtak a kutatók.

Ennek ellenére sokan nem beszélnek róla sem a partnerükkel, sem az egészségügyi szakemberekkel, így a panaszgyakran felismeretlen és kezeletlen marad.

Milyen formában jelentkezhet?

a szexuális vágy csökkenése vagy elvesztése,
nehezebben kialakuló vagy fenntartható izgalmi állapot,
a nemi szervek érzékelésének csökkenése, zsibbadása vagy kellemetlen érzészavara,
elégtelen hüvelyi nedvesedés,
merevedési nehézség,
később, gyengébben vagy egyáltalán nem jelentkező orgazmus,
késleltetett, elmaradó vagy korai ejakuláció,
fájdalom szexuális tevékenység közben,
a szexuális elégedettség és az intimitás csökkenése.

Ezek a tünetek külön-külön vagy egyszerre is megjelenhetnek. A vágy, a testi izgalmi válasz és az orgazmus nem feltétlenül változik együtt: valaki érezhet vágyat megfelelő testi válasz nélkül, illetve testi izgalmat szubjektív vágy nélkül is.

Miért alakulhat ki?

Az SM-hez társuló szexuális nehézségeket gyakran három csoportba sorolják. A csoportok azonban átfedhetik egymást, és ugyanannál az embernél többféle ok is jelen lehet.

Elsődleges - közvetlenül idegrendszeri eredetű zavarok

Az agyat vagy a gerincvelőt érintő eltérések megzavarhatják a szexuális ingerek érzékelését és az ezekre adott idegrendszeri választ.

Ennek következménye lehet például:

a genitális érzékelés csökkenése vagy megváltozása,
nehezített hüvelyi nedvesedés,
merevedési zavar,
az orgazmus vagy az ejakuláció megváltozása.

Másodlagos - más SM-tünetek következményei

A szexuális működést közvetetten nehezítheti:

a fatigue és a terhelésre jelentkező kifáradás,
a fájdalom,
a spaszticitás és az izomgörcsök,
a gyengeség, tremor vagy koordinációs zavar,
a mozgás és a testhelyzet-változtatás nehezítettsége,
a hólyag- és bélműködési zavar,
a kognitív nehézség,
a túlmelegedés,
valamint egyes gyógyszerek mellékhatása.

A vizelet- vagy székletvesztéstől, a katéter elmozdulásától, a fájdalomtól vagy a hirtelen jelentkező spazmustól való félelem akkor is csökkentheti a felszabadultságot, ha a félt esemény végül nem következik be.

Harmadlagos - pszichés, kapcsolati és társadalmi tényezők

Ide tartozhat:

a megváltozott testkép és önbizalom,
a depresszió vagy szorongás,
a visszautasítástól való félelem,
a kommunikáció nehézsége,
a párkapcsolati feszültség,
a korábbi szerepek megváltozása,
valamint az, ha a partner egyben gondozói feladatokat is ellát.

Ez nem jelenti azt, hogy a probléma "csak fejben dől el". A szexuális működés eleve idegrendszeri, testi, hormonális, pszichés és kapcsolati folyamatok együttműködésének eredménye.

Nem minden szexuális panasz az SM következménye!

Befolyásolhatja többek között:

a menopauza vagy más hormonális változás,
a várandósság és a szülés utáni időszak,
pajzsmirigybetegség,
cukorbetegség vagy érrendszeri betegség,
tesztoszteron-, ösztrogén- vagy prolaktinszint-eltérés,
nőgyógyászati, urológiai vagy medencefenéki probléma,
fertőzés,
tartós fájdalom,
depresszió, szorongás vagy korábbi trauma,
párkapcsolati nehézség,
egyes antidepresszánsok, vérnyomáscsökkentők, antikolinerg és más gyógyszerek.

Ezért az újonnan jelentkező panaszt nem érdemes automatikusan az SM-nek tulajdonítani.

Hogyan vizsgálják ki?

A kivizsgálás első lépése egy biztonságos, bizalmas és ítélkezésmentes beszélgetés, mert fontos tisztázni:

pontosan mi változott meg,
mióta áll fenn a panasz,
minden helyzetben vagy csak bizonyos körülmények között jelentkezik-e,
okoz-e fájdalmat vagy szorongást,
milyen SM-tünetekkel függhet össze,
milyen gyógyszereket szed az érintett,
és milyen segítséget szeretne kapni.

A szexuális működés SM-specifikus felmérésére használható a Multiple Sclerosis Intimacy and Sexuality Questionnaire-19, vagyis az MSISQ-19. Ez az elsődleges, másodlagos és harmadlagos tényezőkre egyaránt rákérdez. A kérdőív segítheti a probléma felismerését, de önmagában nem állít fel diagnózist.

Szükség esetén neurológiai, nőgyógyászati, urológiai vagy andrológiai vizsgálatra, laboratóriumi ellenőrzésre, illetve pszichológiai vagy medencefenék-fizioterápiás állapotfelmérésre is sor kerülhet.

Mi segíthet a hétköznapokban?

Érdemes a szexuális együttlétet arra a napszakra időzíteni, amikor kisebb a fatigue, a fájdalom vagy a spaszticitás.
Több időre, hosszabb előjátékra vagy intenzívebb ingerlésre lehet szükség. Csökkent érzékelés esetén vibrátor vagy más szexuális segédeszköz is használható, de érzészavar mellett különösen figyelni kell a bőr és a nyálkahártya épségére.
Párnák, ékek, kapaszkodók vagy más megtámasztások csökkenthetik az izommunkát, megkönnyíthetik a testhelyzet megtartását és tehermentesíthetik a fájdalmas területeket.
A kevésbé fárasztó, stabilabb vagy a spaszticitást kevésbé provokáló testhelyzetek sokszor többet segítenek, mint a megszokott helyzet erőltetése.
Hüvelyszárazság esetén víz- vagy szilikonalapú, az alkalmazott óvszerrel és segédeszközzel kompatibilis síkosító használható. A rendszeresen alkalmazott hüvelyi hidratáló készítmény nem ugyanaz, mint az együttlétkor használt síkosító.
Hólyag- vagy bélpanaszok esetén segíthet az előzetes ürítés, a katéterezés megfelelő időzítése és egy könnyen követhető, egyénre szabott rutin.
A túlmelegedésre érzékenyeknek hűvösebb környezet, ventilátor vagy előzetes hűtés teheti komfortosabbá az együttlétet.
A szexuális öröm és az intimitás nem azonos a penetrációval. Az érintés, az ölelés, a közös felfedezés és más szexuális tevékenységek ugyanúgy részei lehetnek a kielégítő kapcsolatnak.

A medencefenék-rehabilitáció szerepe

A medencefenék-terápia ebben az esetben sem egyszerűen az izmok erősítését jelenti.

Az állapotfelmérés alapján szükség lehet:

az izomerő és az állóképesség javítására,
a túlzott izomfeszülés csökkentésére,
az ellazulás és a koordináció gyakorlására,
a fájdalom kezelésére,
az érzékelés tudatosítására,
megfelelő testhelyzetek és mozgásstratégiák kialakítására,
valamint a fatigue és a spaszticitás figyelembevételére.

Fájdalommal vagy fokozott medencefenéki izomtónussal járó állapotban az általános "szorítsd minél többet" tanács ronthatja is a panaszokat.

A kutatási eredmények biztatóak, különösen a nőknél végzett medencefenék-izomtréning esetében, de az SM-specifikus vizsgálatok még kis létszámúak, és az evidencia bizonyossága korlátozott.

Milyen gyógyszeres és orvosi kezelések léteznek?

1. Merevedési zavar

Megfelelő kivizsgálás után PDE-5-gátló gyógyszerek - például sildenafil vagy tadalafil - alkalmazhatók. Ezek nem növelik automatikusan a szexuális vágyat, hanem megfelelő ingerlés mellett segíthetik a merevedési választ.

Nitrát tartalmú szívgyógyszerekkel nem alkalmazhatók együtt, és bizonyos szív-érrendszeri állapotokban vagy alacsony vérnyomás esetén különös óvatosság szükséges.

Ha a tablettás kezelés nem elegendő, vákuumeszköz, helyi injekciós kezelés vagy más urológiai megoldás is szóba jöhet.

2. Hüvelyszárazság és fájdalom

A síkosító és hüvelyi hidratáló készítmények mellett hormonhiány - például menopauza - esetén helyi ösztrogénkezelés is mérlegelhető, nőgyógyászati kivizsgálás alapján.

A fájdalom hátterében azonban fertőzés, nyálkahártya-eltérés, medencefenéki túlműködés vagy más nőgyógyászati állapot is állhat, ezért nem elegendő minden esetben csupán síkosítót használni.

3. Orgazmus- és ejakulációs zavarok

Fontos áttekinteni a lehetséges idegrendszeri, hormonális, pszichés és gyógyszeres tényezőket. Különösen egyes antidepresszánsok késleltethetik vagy megakadályozhatják az orgazmust és az ejakulációt.

A gyógyszert nem szabad önállóan elhagyni vagy módosítani, de az orvossal érdemes megbeszélni, létezik-e kedvezőbb alternatíva.

4. Csökkent vágy

Nincs mindenki számára megfelelő, kifejezetten az SM-hez társuló vágycsökkenést kezelő gyógyszer. Elsősorban a kiváltó tényezőket - például fatigue-ot, fájdalmat, depressziót, hormonális eltérést vagy gyógyszermellékhatást - kell felismerni és lehetőség szerint kezelni.

5. Pszichológiai és szexuálterápiás segítség

A pszichológiai vagy szexuálterápiás támogatás nem azt jelenti, hogy a testi tüneteket kétségbe vonják.

Segíthet:

a megváltozott testkép feldolgozásában,
a szorongás és teljesítménykényszer csökkentésében,
az igények és határok kommunikációjában,
új intim és szexuális lehetőségek felfedezésében,
valamint a partneri és gondozói szerepek közötti feszültség rendezésében.

A legfrissebb kutatások szerint a pszichoedukációs, pszichoszexuális és fizioterápiás beavatkozások javíthatják a szexuális működést vagy elégedettséget. Az eredmények ugyanakkor nagyon változatosak, a vizsgálatok többsége nőkkel készült, és az evidencia bizonyossága egyelőre alacsony.

Mikor fordulj szakemberhez?

Érdemes segítséget kérni, ha a változás zavaró, fájdalmat okoz, rontja az életminőséget vagy a párkapcsolatot, illetve ha merevedési, lubrikációs, érzékelési, orgazmus- vagy ejakulációs probléma tartósan fennáll.

Mielőbbi kivizsgálás szükséges, ha:

a panasz hirtelen jelentkezik vagy gyorsan romlik,
️fájdalom, vérzés, váladékozás vagy fertőzésre utaló tünet társul hozzá,
a gáttájék új érzészavara vizelet- vagy székletürítési nehézséggel, illetve lábgyengeséggel együtt jelenik meg,
vagy a merevedés négy óránál tovább fennáll.

A szexualitás fogyatékossággal élve is az élet része. A megváltozott szexuális működés nem szégyen, és nem feltétlenül a kapcsolat kudarcának jele. A háttérben álló tényezők felismerésével sok esetben javítható a szexuális élet és az intimitás.

Ha továbbolvasnál a témában:

1. Dastoorpoor, M., Zamanian, M., Moradzadeh, R., et al. (2021). Prevalence of sexual dysfunction in men with multiple sclerosis: A systematic review and meta-analysis. Systematic Reviews, 10, Article 10. https://doi.org/10.1186/s13643-020-01560-x

2. Toljan, K., & Briggs, F. B. S. (2024). Male sexual and reproductive health in multiple sclerosis: A scoping review. Journal of Neurology, 271(5), 2169–2181. https://doi.org/10.1007/s00415-024-12250-2

3. Totuk, O., Türkkol, M., Yadi, F., et al. (2025). Sexual dysfunction in multiple sclerosis: Prevalence, risk factors, and impact on quality of life in a large cohort study. BMC Neurology, 25, Article 468. https://doi.org/10.1186/s12883-025-04492-y

4. White, E., Adanijo, A., Papiernik-Berkhauer, P., et al. (2026). Effectiveness of non-pharmacological treatments for sexual difficulties in adults with multiple sclerosis: A systematic review and meta-analysis. Sexual Medicine Reviews, 14(3), qeag032. https://doi.org/10.1093/sxmrev/qeag032

5. Yazdani, A., Ebrahimi, N., Mirmosayyeb, O., & Ghajarzadeh, M. (2023). Prevalence and risk of developing sexual dysfunction in women with multiple sclerosis (MS): A systematic review and meta-analysis. BMC Women's Health, 23, Article 352. https://doi.org/10.1186/s12905-023-02501-1

6. Zachariou, A., Zikopoulos, A., Sapouna, V., et al. (2024). Supervised pelvic floor muscle training improves sexual function and diminishes sexual distress in women with relapsing–remitting multiple sclerosis: A randomised controlled study. Journal of Personalized Medicine, 14(1), Article 88. https://doi.org/10.3390/jpm14010088