Tremor és más akaratlan mozgások
"Remeg a kezem."
"Rángatózik a lábam."
"Néha magától megfeszül az egész végtagom."
Hasonló panaszok SM-ben gyakran előfordulnak, de egyáltalán nem biztos, hogy ugyanarról a jelenségről beszélünk.
A tremor, a clonus, az izomspasmus vagy a myoclonus kívülről akár hasonlónak is tűnhet, mégis különböző neurológiai jelenségek. Sőt, van, amikor valójában nem is akaratlan mozgásról van szó – ilyen például a nyugtalan láb szindróma.
Nem minden remegés tremor, és nem minden "rángás" ugyanaz.
Mi a tremor?
A tremor – remegés – akaratlan, ritmikus, többé-kevésbé szabályos mozgás.
SM-ben leginkább akciós tremorral, vagyis mozgás vagy testhelyzet megtartása közben jelentkező remegéssel találkozunk.
Két gyakori formája:
Intenciós tremor – célmozgás közbeni remegés: a célhoz közeledve fokozódhat. Például a kéz egyre jobban remeg, ahogy közeledik a pohárhoz.
Poszturális tremor – testhelyzet megtartásakor jelentkező remegés: például előrenyújtott kar esetén.
A nyugalmi tremor – amely például Parkinson-kórban jellemző – SM-ben kevésbé tipikus.
A tremor leggyakrabban a felső végtagot érinti, de megjelenhet a fejen, a törzsön vagy az alsó végtagon is.
Hátterében elsősorban a kisagy és idegrendszeri összeköttetéseinek érintettsége állhat. Emiatt gyakran társul:
dysmetriával – céltévesztéssel, amikor a mozdulat túl- vagy alálő a célon;
ataxiával – koordinációs zavarral, amikor a mozgások pontossága és összehangoltsága romlik.
Az ataxia tehát nem tremor és nem akaratlan mozgás, csak gyakran társul hozzá.
Ha nem remeg, hanem "ráng"...
Több egészen különböző jelenség állhat a háttérben.
Clonus – ritmikus rángássorozat
A clonus ritmikus, ismétlődő izomösszehúzódások sorozata, amelyet gyakran az izom hirtelen megnyújtása vált ki.
Tipikus példa a bokánál jelentkező clonus, amikor a lábfej ismétlődő, ritmikus mozgásba kezd.
Nem tremor, hanem a spasticitáshoz – az izomtónus kóros, mozgásfüggő fokozódásához – kapcsolódó jelenség.
Spasmus – akaratlan izomösszehúzódás
A spasticitáshoz spasmusok, vagyis hirtelen fellépő akaratlan izomösszehúzódások is társulhatnak. Például a láb váratlanul nyújtásba vagy hajlításba kerülhet.
A spasmusokat fertőzés, fájdalom, telt hólyag, székrekedés, bőrirritáció vagy kedvezőtlen testhelyzet is fokozhatja.
Ezért hirtelen rosszabbodáskor nem feltétlenül maga az SM változott meg – érdemes a kiváltó tényezőket is keresni.
Nyugtalan láb szindróma – amikor nem a láb mozog "magától"
A restless legs syndrome (RLS), vagyis nyugtalan láb szindróma könnyen összekeverhető az éjszakai spasmusokkal, izomgörcsökkel vagy érzészavarokkal. SM-ben ráadásul az átlagpopulációnál gyakrabban fordul elő.
A legfontosabb különbség:
RLS-ben nem elsősorban akaratlan mozgás jelentkezik, hanem erős késztetés arra, hogy megmozdítsuk a lábunkat.
Ehhez húzó, bizsergő, feszítő vagy más kellemetlen érzés társulhat.
Jellemzően:
nyugalomban rosszabbodik;
mozgásra átmenetileg enyhül;
este vagy éjszaka erősebb.
Egyszerűen:
Spasmusnál a láb magától mozdul meg.
RLS-ben én mozgatom meg, mert úgy érzem, muszáj – és ettől jobb lesz.
Az RLS-hez társulhat PLMS (periodic limb movements of sleep), vagyis alvás közbeni ismétlődő, akaratlan végtagmozgás is. A kettő azonban nem ugyanaz.
Myoclonus – villámszerű izomrándulás
A myoclonus nagyon rövid, hirtelen, villámszerű izomrándulás.
Érinthet egyetlen izmot vagy több izomcsoportot. SM-ben előfordulhat, de jóval ritkább, mint a tremor vagy a spasticitáshoz társuló spasmus.
Újonnan jelentkező myoclonust ezért nem érdemes automatikusan az SM számlájára írni.
Paroxizmális dystonia – rohamszerű kóros izomösszehúzódás
A paroxizmális azt jelenti, hogy rohamszerűen jelentkezik, a dystonia pedig akaratlan izomösszehúzódással járó kóros mozgást vagy testtartást jelent.
SM-ben rövid, hirtelen kezdődő, többnyire mindig hasonló mintázatú epizódok formájában jelentkezhet. Ezeket tonic spasmnak – tónusos spasmusnak – is nevezik.
Másodpercekig vagy percekig tarthatnak, és akár naponta többször ismétlődhetnek. Néha epilepsziás rohamra emlékeztetnek, de nem epilepsziás eredetűek.
Más mozgászavarokat is leírtak SM-ben, ezek azonban ritkák. Nem érdemes minden új mozgásjelenséget automatikusan az SM-nek tulajdonítani.
Mit lehet tenni?
Éppen azért fontos megkülönböztetni ezeket a jelenségeket, mert nem ugyanúgy kezeljük őket.
Tremor
Az SM-hez társuló tremor kezelése nehéz terület, és nincs olyan gyógyszer, amely mindenkinél megbízhatóan hatna. A jelenlegi bizonyítékok korlátozottak.
A rehabilitáció célja sokszor nem a remegés megszüntetése, hanem hogy kevésbé akadályozza a mindennapi tevékenységet.
Segíthet például:
a testhelyzet és a megtámasztás optimalizálása;
a törzs, vállöv vagy alkar stabilizálása;
a feladat egyszerűsítése vagy átalakítása;
megfelelő segédeszköz kiválasztása;
célzott, feladatorientált gyakorlás.
A súlyozott evőeszközök, poharak vagy csuklósúlyok egyeseknél segíthetnek, másoknál viszont csak fokozzák az izommunkát és a kifáradást – ezért ezeket mindig konkrét tevékenység közben érdemes kipróbálni.
Súlyos, más kezelésre nem reagáló tremor esetén speciális centrumokban műtéti beavatkozások, például mélyagyi stimuláció (DBS) is szóba kerülhetnek.
Clonus és spasmus
Itt alapvetően a spasticitás kezelése a cél.
Első lépésként érdemes megkeresni és lehetőség szerint megszüntetni azokat a tényezőket, amelyek fokozhatják: például fertőzést, fájdalmat, hólyag- vagy bélproblémát, bőrirritációt vagy kedvezőtlen testhelyzetet.
A kezelés része lehet a megfelelő pozicionálás és mozgásterápia, szükség esetén pedig gyógyszeres kezelés. A NICE SM-irányelve a szájon át szedhető baclofent első választásként, elégtelen hatás vagy intolerancia esetén a gabapentint második lehetőségként javasolja. Súlyosabb vagy összetettebb spasticitás szakellátást igényelhet.
Fontos az is, hogy a fokozott izomtónus néha segítheti például az állást vagy az átülést. Ezért nem mindig az a cél, hogy mindenáron teljesen megszüntessük – a kezelést az adott ember funkciójához kell igazítani.
Nyugtalan láb szindróma
Az RLS kezelése teljesen más logikát követ.
Érdemes áttekinteni az esetleges kiváltó vagy rontó tényezőket, az alvási szokásokat és a szedett gyógyszereket, valamint ellenőrizni a vasanyagcserét – különösen a ferritin- és transzferrinszaturációs értékeket.
A 2025-ös alvásmedicinai irányelv ezt minden klinikailag jelentős RLS esetén fontosnak tartja. Ha kezelés szükséges, a választás a tünetek, a vasstátusz és az egyéni körülmények alapján történik.
Myoclonus
A myoclonusnál mindenekelőtt azt kell tisztázni, mi okozza a rángásokat.
Nemcsak neurológiai betegségek, hanem gyógyszerek vagy különböző anyagcsere-eltérések is állhatnak mögöttük. Ezért itt nincs egyetlen általános "SM-es kezelés": a terápia az ok és a myoclonus típusa alapján választható meg.
Paroxizmális dystonia, tonic spasms
Ezeknél különösen fontos a neurológiai megítélés. SM-ben a frissen megjelenő rohamszerű dystoniás epizódok aktív demyelinisatiós folyamat mellett is jelentkezhetnek, így az alapfolyamat és a tüneti kezelés kérdését egyaránt mérlegelni kell.
A tüneti kezelésre több idegrendszeri ingerelhetőséget csökkentő gyógyszert alkalmaznak; a legtöbb tapasztalat a carbamazepinnel van, bár az evidencia itt sem erős, nagy vizsgálatokon alapul.
Figyeld meg, mielőtt nevet adsz neki!
Egy furcsa mozgásjelenségnél érdemes megfigyelni:
- Ritmikus vagy szabálytalan?
- Nyugalomban vagy mozgáskor jelentkezik?
- A célhoz közeledve fokozódik?
- Valamilyen helyzet vagy mozdulat váltja ki?
- Másodpercekig tart vagy hosszabban?
- Mindig ugyanúgy jelentkezik?
- Magától történik, vagy azért mozgatod a végtagot, mert kellemetlen nem mozgatni?
És ha biztonságosan megoldható: készíts róla videót.
Egy rövid felvétel sokszor többet segít a jelenség azonosításában, mint az, hogy "néha ráng a lábam".
Mikor érdemes orvosnak jelezni?
Az újonnan jelentkező vagy jelentősen megváltozó mozgásjelenséget érdemes jelezni a kezelőorvosnak, különösen akkor, ha nem egyértelmű, mi történik.
Nem minden tremor, rángás vagy éjszakai lábmozgás SM-tünet. Gyógyszerek, anyagcsere-eltérések, fertőzések és más betegségek is okozhatnak hasonló panaszokat.
Nem az a legfontosabb, hogy rá tudjuk-e húzni az "SM-es tünet" címkét, hanem hogy kiderüljön, pontosan milyen jelenségről van szó – mert csak ezután lehet eldönteni, mit érdemes vele kezdeni.
Ha továbbolvasnál a témában:
1. Ghosh, R., Roy, D., & Dubey, S. (2022). Movement disorders in multiple sclerosis: An update. Tremor and Other Hyperkinetic Movements, 12, 14. https://doi.org/10.5334/tohm.671
2. National Institute for Health and Care Excellence. (2022). Multiple sclerosis in adults: Management (NICE Guideline NG220). NICE. https://www.nice.org.uk/guidance/ng220
3. Vaheb, S., Dehghani Firouzabadi, D., Ghoshouni, H., Yazdan Panah, M., Shaygannejad, V., & Mirmosayyeb, O. (2025). Frequency of tremor in people with multiple sclerosis: A systematic review and meta-analysis. Clinical Parkinsonism & Related Disorders, 12, 100315. https://doi.org/10.1016/j.prdoa.2025.100315
4. Winkelman, J. W., Berkowski, J. A., DelRosso, L. M., Koo, B. B., Scharf, M. T., Sharon, D., Zak, R. S., Kazmi, U., Falck-Ytter, Y., Shelgikar, A. V., Trotti, L. M., & Walters, A. S. (2025). Treatment of restless legs syndrome and periodic limb movement disorder: An American Academy of Sleep Medicine clinical practice guideline. Journal of Clinical Sleep Medicine, 21(1), 137–152. https://doi.org/10.5664/jcsm.11390
5. Zali, A., Motavaf, M., Safari, S., Ebrahimi, N., Ghajarzadeh, M., Jalili Khoshnood, R., & Mirmosayyeb, O. (2023). The prevalence of restless legs syndrome (RLS) in patients with multiple sclerosis (MS): A systematic review and meta-analysis—An update. Neurological Sciences, 44(1), 67–82. https://doi.org/10.1007/s10072-022-06364-6
