Ki vagyok én most?
Önazonosság és megváltozott szerepek SM-ben
Mindig én voltam az, aki mindent megoldott.
A munkám fontos része volt annak, ahogyan magamra gondoltam.
Már nem úgy tudok jelen lenni a családban, mint korábban.
Az SM okozta változásokról gyakran képességekben beszélünk: mennyit tudunk járni, dolgozni, koncentrálni vagy elvégezni egy nap alatt. Ezekhez azonban jelentések is kapcsolódnak. Egy-egy változás azt is érintheti, hogyan látjuk saját magunkat.
Nemcsak az lehet kérdés, hogy mit tudok most megcsinálni, hanem az is: ki vagyok én ebben a megváltozott helyzetben?
Miért érinti ez az önazonosságunkat?
Az önazonosság, más szóval identitás, magában foglalja, milyennek tartjuk magunkat, milyen szerepeink vannak, mi fontos nekünk, és mi köti össze a korábbi életünket a jelenlegivel.
Lehetünk szakemberek, szülők, társak, barátok, sportolók, alkotók. Az, hogy "én vagyok az, akire számítani lehet", éppúgy része lehet az önképünknek, mint egy foglalkozás, vagy egy szenvedéllyel űzött hobbi.
Az SM a testi, munkahelyi, családi és társas önkép különböző területeit is érintheti. Az ezirányú kutatásokban megjelent az az élmény, hogy megszakad a folytonosság a korábbi és a jelenlegi én között.
Ez nem jelenti azt, hogy minden érintett ugyanígy éli meg a betegséget. Valakinek egy munkakör elvesztése a legnehezebb, másnak a testi változások vagy a családi feladatok átrendeződése.
Amikor egy szerep több volt egyszerű feladatnál
A munka nemcsak jövedelmet adhat. Jelenthet hozzáértést, hasznosságot, kapcsolatokat és egy kiszámítható helyet a világban.
A családi feladatokhoz is kapcsolódhat önbecsülés. Ha korábban mi vittük a gyerekeket különórákra, intéztük a bevásárlást vagy szerveztük a programokat, ezek változása személyesen is érinthet minket.
Ilyenkor az "attól még ugyanaz vagy" mondat nem feltétlenül elég. Lehet, hogy vannak részeink, amelyeket változatlannak érzünk, miközben mások valóban átalakultak. Mindkettőről lehessen beszélni.
Milyen lelki folyamatok jelenhetnek meg?
Távolság a korábbi és a jelenlegi én között.
"Régen ilyen voltam, most már nem." A régi önmagunkhoz való hasonlítás segíthet
észrevenni a változásokat, de fájdalmassá is válhat, ha a korábbi teljesítmény
marad az egyetlen mérce.
Az önértékelés összekapcsolódása a teljesítménnyel.
Ha az értékességünket főként ahhoz kötöttük, mennyit dolgozunk vagy mennyi
feladatot végzünk el, a csökkent terhelhetőség az önbecsülésünket is
megérintheti.
Mások visszajelzéseinek hatása.
Ha egyre gyakrabban csak betegként vagy segítségre szorulóként fordulnak
felénk, nehezebb lehet megélni a többi szerepünket. Egy érdekes vizsgálatban a
tünetek változása és a kapcsolatokban megjelenő visszajelzések is szerepet
kaptak az identitás alakulásában.
Mi segíthet?
Pontosítani, mi változott meg.
A "már nem vagyok önmagam" mögött lehet a munkánk, egy kedvelt tevékenységünk,
az önállóságunk vagy a testünkhöz való viszonyunk változása. Ezek másféle
támogatást kívánhatnak.
Megnézni, mi volt fontos a korábbi szerepben.
Egy szakmában a tudás átadása, a problémamegoldás vagy az emberekkel való
kapcsolat jelentette a legtöbbet? Ez segíthet új formát keresni. Az új
lehetőség nem feltétlenül pótolja a régit, és nem mindig érhető el azonnal.
Teret adni annak is, ami megmaradt.
Az érdeklődésünk, a humorunk, a véleményünk, a tapasztalatunk és a
kapcsolataink szintén hozzánk tartoznak. Ezeknek akkor is lehet helyük a
mindennapokban, ha több segítségre van szükségünk.
Elmondani, hogyan szeretnénk jelen lenni.
"A fizikai részét most nem tudom vállalni, de a szervezésben szeretnék részt
venni."
"Kérlek, erről továbbra is engem kérdezzetek."
Nem kell új szerepet vagy új teljesítményt találnunk ahhoz, hogy értékesek legyünk.
Mikor érdemes segítséget kérni?
Ha a megváltozott önkép tartós szégyennel, értéktelenségérzéssel vagy visszahúzódással jár, érdemes pszichológiai támogatást kérni. Akkor is lehet segítséget keresni, ha egyszerűen szeretnénk átgondolni, hogyan illeszkedik az SM az életünkbe.
Megváltozhat az, ahogyan egy szerepet betöltünk. Ettől a hozzá kapcsolódó tudásunk, kapcsolatunk vagy jelentőségünk nem feltétlenül vész el.
Szerző: Réfy Hanna – gyógytornász, okleveles fizioterapeuta, perinatális
szaktanácsadó
Készült: 2026. október
Források:
- Barker, A. B., Smale, K., Hunt, N., et al. (2019). Experience of identity change in people who reported a diagnosis of multiple sclerosis: A qualitative inquiry. International Journal of MS Care, 21(5), 235–242. https://doi.org/10.7224/1537-2073.2018-069
- Desborough, J., Brunoro, C., Parkinson, A., et al. (2020). 'It struck at the heart of who I thought I was': A meta‐synthesis of the qualitative literature examining the experiences of people with multiple sclerosis. Health Expectations, 23(5), 1007–1027. https://doi.org/10.1111/hex.13093
- Graziano, F., Calandri, E., Borghi, M., et al. (2025). Multiple sclerosis and identity: A mixed-methods systematic review. Disability and Rehabilitation, 47(9), 2199–2216. https://doi.org/10.1080/09638288.2024.2392039
- Sharifi, P., Dehghan, M., & Shahgholian, M. (2026). Illness identity and multiple sclerosis: MS self-efficacy, emotional distress, and quality of life in people with MS. Acta Psychologica, 266, Article 106549. https://doi.org/10.1016/j.actpsy.2026.106549
A gyakorlati példák ismeretterjesztő javaslatok. A kvalitatív kutatások tapasztalatokat és lehetséges folyamatokat tárnak fel - ezekből nem állapítható meg, hány érintett éli meg ugyanígy a változásokat.
