Mire van ráhatásom?

– kontroll és önhibáztatás –

SM-mel élve is érthető igény, hogy szeretnénk tenni valamit az állapotunkért. Megtalálni a számunkra megfelelő kezelést, életmódot, eleget mozogni és pihenni, vagy csak figyelni arra, mi segít a hétköznapokban.

De ebből könnyen megszülethet egy másik gondolat is: "Ha mindent jól csinálok, nem romolhatok."

És ha mégis romlik az állapotunk, akkor: "Biztosan nem tettem eleget."

Fontos különbség van aközött, hogy valamire hatással lehetünk, és aközött, hogy garantálni tudjuk az eredményét.

Mit jelent a kontrollérzés?

A pszichológiában a kontrollérzés arra utal, mennyire érezzük úgy, hogy befolyásolni tudjuk azt, ami velünk történik.

Az énhatékonyság azt a meggyőződésünket jelenti, hogy képesek vagyunk végrehajtani a szükséges lépéseket egy feladat vagy nehéz helyzet kezeléséhez. Vonatkozhat konkrét helyzetre, például arra, hogy meg tudjuk szervezni a napunkat a változó terhelhetőségünk mellett. A kutatásokban általános énhatékonyságot is vizsgálnak: azt, mennyire bízunk abban, hogy különböző nehézségekkel meg tudunk birkózni.

Egy RRSM-mel élőket vizsgáló kutatásban a magasabb általános énhatékonyság kedvezőbb lelki jólléttel függött össze. Ez összefüggés, nem bizonyíték arra, hogy az énhatékonyság megváltoztatja az SM lefolyását.

Mire lehet ráhatásunk?

A következő felosztás kizárólag gondolkodási segítség.

Amit közvetlenebbül alakíthatunk: például felírjuk a kérdéseinket a kontrollvizsgálat előtt, jelezzük az új tünetet, vagy megbeszéljük, hogyan osszuk el az otthoni feladatokat.

Amit befolyásolhatunk, de az eredményét nem garantálhatjuk: a kezelési döntésekben való részvétel, a megbeszélt terápia követése, a lehetőségeinkhez igazított mozgás, a pihenés és a tüneteket enyhítő megoldások keresése. Ezeknek lehet jelentőségük, de nem biztosítanak teljes ellenőrzést a betegség felett. Az SM jelenleg nem gyógyítható véglegesen, kezelése pedig többféle célt szolgálhat.

Amit nem tudunk pusztán akarattal meghatározni: például azt, hogy pontosan hogyan alakul a betegségünk lefolyása, milyen mértékű lesz egy kezelés hatása, vagy mások hogyan reagálnak a helyzetünkre.

Ráadásul a cselekvési lehetőségeket a tünetek, a szociális közeg, az anyagi helyzet, az akadálymentesség és az ellátáshoz való hozzáférés is befolyásolja. Nem mindannyiunknak ugyanakkora a mozgástere.

Hogyan lesz a tenni akarásból önhibáztatás?

Ha többet tornáztam volna…
Ha kevesebbet stresszeltem volna…
Más jobban van, biztosan én csinálok valamit rosszul.

Az ezekhez hasonló önhibáztató gondolatok magyarázatot kínálhatnak arra, miért változott az állapotunk: "biztosan azért, mert valamit rosszul csináltam". Attól azonban, hogy utólag találunk valamit, amit másként is tehettünk volna, még nem tudjuk, hogy annak volt-e köze az állapotváltozáshoz.

Érdemes különválasztani két kérdést: hogyan hat az önhibáztatás a lelkiállapotunkra, és mi okozza az SM rosszabbodását.

A jelenleg birtokunkban levő tudományos ismeretek alapján a stressznek lehet szerepe az SM aktivitásában, de a kutatásokból nem állapítható meg, hogy egy adott ember állapotromlását a szorongása okozta, vagy hogy más hozzáállással elkerülhette volna. A lehetséges kockázati tényező és a személyes hibáztatás két külön dolog.

Az állapotromlás önmagában nem bizonyítja, hogy valaki kevésbé igyekezett, vagy rosszul gondolkodott.

Milyen pszichológiai folyamatok állhatnak a háttérben?

Az önhibáztatást az is erősítheti, ahogyan mások eredményeit értelmezzük. Egy sikertörténet reményt adhat, de ha azt az üzenetet közvetíti, hogy a javulás csak kitartás kérdése, könnyen felmerülhet bennünk: "ha nekem nem sikerül, biztosan nem teszek eleget". A következő folyamatok segíthetnek megérteni, hogyan történhet ez.

Kontrollérzés és kontrollillúzió

Amikor azt tapasztaljuk, hogy az erőfeszítésünket javulás követi, megerősödhet az érzésünk: tudunk tenni magunkért. Ez fontos kapaszkodó lehet.

A kontrollillúzió akkor jelenhet meg, amikor ebből a tapasztalatból a ténylegesnél nagyobb befolyásra következtetünk. Például a "rendszeresen tornáztam, és könnyebbé vált a felállás" élményből eljutunk oda, hogy "ha megfelelően tornázom, biztosan elkerülöm az állapotromlást".

Egy kedvező tapasztalat nem jelent garanciát a jövőre nézve. Az erőfeszítésünk értékes lehet akkor is, ha nem tudjuk teljesen kontrollálni az eredményt.

Túláltalánosítás

A saját tapasztalat könnyen általános szabállyá válhat: ha "nekem ez segített." akkor "ez mindenkinek segít." tehát "akinek nem segít, az nem csinálja eléggé."

Ezek már különböző állítások. Egy személy eredménye önmagában nem bizonyítja, hogy ugyanaz a módszer más állapotban, más tünetekkel és más körülmények között is ugyanúgy működik.

Az igazságos világba vetett hit

Az igazságos világba vetett hit azt a meggyőződést jelenti, hogy az emberek alapvetően azt kapják, amit megérdemelnek. Ennek a gondolkodásnak része lehet az elvárás: a jó döntések és a kitartó munka megfelelő jutalomhoz vezetnek.

Sclerosis multiplex esetén ez az elvárás nehezen tartható. Valaki tehet sokat magáért, és mégis kerülhet rosszabb állapotba. Az ilyen tapasztalat pedig megkérdőjelezheti a világ kiszámíthatóságát.

Az ellentmondás egyik lehetséges feloldása, hogy a nehéz helyzetben lévő emberben keresünk hibát: "biztosan nem tett eleget".

SM-ben ennek példája lehet, amikor a jobb állapotot a kitartás jutalmának, a rosszabb állapotot pedig elégtelen erőfeszítés következményének tekintjük. Az érintett ezt önmagára is alkalmazhatja: "ha rosszabbul vagyok, biztosan én hibáztam".

Felfelé irányuló társas összehasonlítás

Amikor nálunk jobb helyzetben lévő emberekhez hasonlítjuk magunkat, felfelé irányuló társas összehasonlítást végzünk.

Ugyanaz a történet különböző érzéseket kelthet. Ha elérhetőnek látjuk a másik példáját, reményt adhat. Ha elsősorban a köztünk lévő távolságot érzékeljük, fájdalmasabbá teheti a saját helyzetünket.

SM-ben felmerülhet: "ő is beteg, mégis fut - én miért nem?" Csakhogy a közös diagnózis önmagában nem teszi összehasonlíthatóvá a lehetőségeinket. A két ember teljesítményéből nem következtethetünk a szorgalmuk vagy az akaraterejük különbségére.

Amikor a látható eredmény lesz a mérce

A nyilvánosságot kapó sikertörténetek egy ember életének csak egy részét mutatják meg. A látványos eredmény mellett gyakran nem látjuk, milyen tünetekkel él, mennyi segítséget kapott, hogyan készült fel, vagy mennyi pihenésre volt szüksége utána.

Ha a látványos eredményeket tekintjük mércének, háttérbe szorulhatnak más fontos teljesítmények. A biztonságos átülés, az önálló mosdóhasználat, egy elvégzett tornaprogram vagy a haj összefogása is lehet siker.

Attól, hogy valaki többre képes, nem lesz jobb ember, és a betegségből fakadó korlátozottság nem jellemhiba.

Más története adhat ötletet vagy reményt. Az ő eredménye azonban nem mérce a mi erőfeszítésünkhöz.

Mi segíthet az önhibáztatás enyhítésében?

Elkülöníteni a tényt a következtetéstől.
Tény: az utóbbi időben nehezebb a járásom.
Következtetés: azért, mert nem tornáztam eleget.

Az okokat érdemes a kezelőorvosunkkal tisztázni. Egy magyarázat attól még nem válik bizonyossá, hogy bűntudatot kelt.

Konkrét kérdéssé alakítani a vádat.
A "miért nem tettem többet?" helyett felmerülhet: "milyen mozgásprogram vállalható most?", "kell-e tüneti kezelést módosítani?", "milyen segédeszköz könnyítené a közlekedésem?"

A saját döntést és a kimenetelt külön értékelni.
Lehet egy döntés körültekintő akkor is, ha az eredménye elmarad a várttól. Például egy jól megválasztott kezelés követése mellett is szükség lehet újabb terápiás döntésre, váltásra.

Figyelembe venni a tényleges lehetőségeket.
Egy súlyos fatigue-gal járó napon más fér bele, mint egy jobb időszakban. A segítség igénybevétele is lehet tudatos cselekvés.

Mikor érdemes segítséget kérni?

Ha az önhibáztatás visszatérően uralja a gondolatainkat, bűntudatot kelt, túlterhelésre késztet vagy megnehezíti a segítségkérést, érdemes pszichológussal beszélni róla.

A kontrollról szóló munka célja lehet a reális mozgástér felismerése: hol érdemes lépni, hol kell támogatást keresni, és milyen eredményekért nem vállalhatunk teljes felelősséget.

Tehetünk az állapotunkért és a mindennapjainkért úgy is, hogy közben elismerjük: az SM lefolyása nem kizárólag rajtunk múlik.

Szerző: Réfy Hanna – gyógytornász, okleveles fizioterapeuta, perinatális szaktanácsadó

Készült: 2026. október

Források:

1. Bradson, M. L., & Strober, L. B. (2024). Coping and psychological well-being among persons with relapsing-remitting multiple sclerosis: The role of perceived self-efficacy. Multiple Sclerosis and Related Disorders, 84, Article 105495. https://doi.org/10.1016/j.msard.2024.105495
2. Gil-González, I., Martín-Rodríguez, A., Conrad, R., & Pérez-San-Gregorio, M. Á. (2023). Coping with multiple sclerosis: Reconciling significant aspects of health-related quality of life. Psychology, Health & Medicine, 28(5), 1167–1180. https://doi.org/10.1080/13548506.2022.2077395
3. Hafer, C. L., & Bègue, L. (2005). Experimental research on just-world theory: Problems, developments, and future challenges. Psychological Bulletin, 131(1), 128–167. https://doi.org/10.1037/0033-2909.131.1.128
4. National Health Service. (2024, August 16). Multiple sclerosis. https://www.nhs.uk/conditions/multiple-sclerosis/
5. von Drathen, S., Gold, S. M., Peper, J., et al. (2024). Stress and multiple sclerosis—Systematic review and meta-analysis of the association with disease onset, relapse risk and disability progression. Brain, Behavior, and Immunity, 120, 620–629. https://doi.org/10.1016/j.bbi.2024.06.004
6. Yarritu, I., Matute, H., & Vadillo, M. A. (2014). Illusion of control: The role of personal involvement. Experimental Psychology, 61(1), 38–47. https://doi.org/10.1027/1618-3169/a000225
7. Ybema, J. F., & Buunk, B. P. (1995). Affective responses to social comparison: A study among disabled individuals. British Journal of Social Psychology, 34(3), 279–292. https://doi.org/10.1111/j.2044-8309.1995.tb01064.x

A ráhatás három csoportja és a hétköznapi példák a téma ismeretterjesztő magyarázatát szolgálják. Az általános pszichológiai kutatásokra épülő SM-példák szemléltető értelmezések. A sikertörténetekről szóló rész az "Ugyanaz a diagnózis. Más valóság. – A sikertörténetek pszichológiája az SM-közösségben" című saját anyagomnak a gondolatmenetére épül.