Honnan tudható, hat-e a kezelés?

A betegségmódosító terápia eredményességét a relapszusok, az MRI-leletek és a neurológiai állapot alakulása alapján értékelik. A tünetek érezhető javulása nélkül is lehet eredményes a kezelés: fontos eredmény lehet a betegség aktivitásának visszaszorítása és az állapot stabilitása is.

Milyen változásokat követnek?

A kontrollokon többféle információt értékelnek együtt:

• Relapszusok: jelentkezett-e újabb rosszabbodás, milyen súlyos volt, és hogyan alakult a felépülés?
• MRI-aktivitás: megjelent-e új vagy növekvő eltérés, illetve kontrasztanyagot halmozó lézió?
• A képességek alakulása: változott-e például a járás, az egyensúly, a kézhasználat vagy a gondolkodási teljesítmény?

A neurológiai vizsgálat mellett ismételt feladatokkal is követhetik a változásokat: például járásteszttel, a kézügyesség vagy az információfeldolgozás sebességének mérésével. A kezelés értékelése a járásképességen túl más funkciókra is kiterjed.

Az MRI-n új eltérés akkor is megjelenhet, ha nem társul hozzá észrevehető panasz. Az összehasonlíthatóságot segíti, ha a vizsgálatok megfelelő, lehetőleg egységes protokoll szerint készülnek, és a korábbi felvételek is rendelkezésre állnak.

Mennyi idő után ítélhető meg a hatás?

A kezelés elindítása után készült új MRI összehasonlítási alapot adhat a további követéshez. Így könnyebb elkülöníteni a hatás kialakulása előtt keletkezett eltéréseket a későbbi aktivitástól. Az időzítés figyelembevétele fontos, de az új panaszok kivizsgálását nem indokolt emiatt halogatni.

Mit jelent a NEDA?

A kezelés értékelésekor előkerülhet a NEDA-3 kifejezés – 'No Evidence of Disease Activity', vagyis "nem észlelhető betegségaktivitás". Ez azt jelenti, hogy a vizsgált időszakban nem volt relapszus, sem új MRI-aktivitás, sem vizsgálatokkal igazolt tartós állapotrosszabbodás.

Ez kedvező eredmény, de nem jelent tünetmentességet: a korábban kialakult panaszok továbbra is fennállhatnak. A NEDA egy adott időszakban, meghatározott módszerekkel megítélt állapotot ír le, de a további követés ilyenkor is szükséges.

Mi történik, ha nincs relapszus, mégis romlanak a képességek?

Az SM-ben relapszustól függetlenül is kialakulhat tartós állapotrosszabbodás, ezt a jelenséget PIRA néven is említik. Ez a relapszáló formában is előfordulhat, ezért a relapszusmentesség mellett a funkciók hosszabb távú alakulását is követni kell.

Tartós rosszabbodás úgy is jelentkezhet, hogy a szokásos MRI-ellenőrzés nem mutat új gyulladásos eltérést. A változatlan MRI ezért önmagában nem elegendő a teljes állapot megítéléséhez.

Ha például hónapok alatt egyre nehezebb a járás vagy a kézhasználat, azt akkor is fontos jelezni, ha közben nem volt egyértelmű relapszus. A változás okának tisztázása és a kezelés újbóli értékelése ilyenkor is indokolt lehet.

Egy rosszabb nap a kezelés elégtelenségét jelzi?

A tünetek átmeneti erősödését meleg, fertőzés vagy más megterhelés is kiválthatja. A korábbi panaszok ilyen fellángolása új gyulladásos károsodás nélkül is előfordulhat – ez a pszeudorelapszusnak nevezett jelenség.

Az átmeneti ingadozást, a relapszust és a fokozatos állapotrosszabbodást az időbeli lefolyás, a körülmények és szükség esetén vizsgálatok alapján különítik el. Új vagy tartósan erősödő panaszt érdemes a kezelőorvosnak jelezni.

Mivel segíthető a pontos értékelés?

A kontrollon hasznosak a konkrét, időben is behatárolható megfigyelések:

• Mikor kezdődött a változás, és meddig tartott?
• Folyamatosan fennállt, vagy csak bizonyos helyzetekben jelentkezett?
• Társult-e hozzá láz, fertőzés vagy más megterhelés?
• Mely mindennapi tevékenység lett nehezebb?

Pontosabb információ például az, hogy "két hónapja ugyanazon az útvonalon többször meg kell állnom, mint korábban", mint önmagában az, hogy "rosszabbul megy a járás". A megfigyelések segítik a kivizsgálást és a változások követését.

Az eredmények alapján a kezelés folytatása, az ellenőrzések sűrítése vagy a terápia módosítása is szóba jöhet. A döntéshez a változás jellegét, mértékét és időzítését együtt kell értékelni.

Szerző: Réfy Hanna – gyógytornász, okleveles fizioterapeuta, perinatális szaktanácsadó
Készült: 2026. október

Források:

1. NICE. Multiple sclerosis in adults: management. NG220. https://www.nice.org.uk/guidance/ng220/chapter/Recommendations 
2. Rajda C et al. (2023). Treatment of relapsing multiple sclerosis in Hungary – consensus recommendation from the Hungarian neuroimmunology society. Orphanet Journal of Rare Diseases, 18:183. https://link.springer.com/article/10.1186/s13023-023-02789-0 
3. Kappos, L., et al. (2020). Contribution of relapse-independent progression vs relapse-associated worsening to overall confirmed disability accumulation. JAMA Neurology, 77, 1132–1140. https://jamanetwork.com/journals/jamaneurology/fullarticle/2766801 
4. Rotstein, D. L., et al. (2015). Evaluation of no evidence of disease activity in a 7-year longitudinal multiple sclerosis cohort. JAMA Neurology, 72, 152–158. https://jamanetwork.com/journals/jamaneurology/fullarticle/2048956 
5. Montalban X et al. (2018). ECTRIMS/EAN Guideline on the pharmacological treatment of people with multiple sclerosis. Multiple Sclerosis Journal, 24(2):96–120. https://journals.sagepub.com/doi/10.1177/1352458517751049 
6. Rashid W et al. (2025). Using disease-modifying treatments in multiple sclerosis: Association of British Neurologists (ABN) 2024 guidance. Practical Neurology, 25(1):18–24. https://pn.bmj.com/content/25/1/18 
7. Lublin, F. D., et al. (2022). How patients with multiple sclerosis acquire disability. Brain, 145, 3147–3161. https://academic.oup.com/brain/article/145/9/3147/6519354