A kezelés céljai


A betegségmódosító terápia hosszú távú célja az idegrendszer megfelelő működésének és a mindennapi önállóságnak megőrzése. Ehhez a relapszusok és az MRI-vel kimutatható gyulladásos aktivitás visszaszorítása, valamint a tartós állapotrosszabbodás megelőzése vagy lassítása járulhat hozzá. Ezek összefüggő, de különböző kezelési célok: az egyik területen elért kedvező eredmény nem feltétlenül jelenti azt, hogy a betegség minden folyamata kontroll alatt áll.

A relapszusok megelőzése

A relapszus (shub) az SM gyulladásos aktivitásához kapcsolódó, új vagy rosszabbodó neurológiai tünetekkel járó esemény. Utána a tünetek teljesen vagy részben rendeződhetnek, de maradványtünetek is fennmaradhatnak. A kezelés egyik célja ezért a relapszusok gyakoriságának csökkentése, és ezzel a hozzájuk kapcsolódó tartós funkcióvesztés kockázatának mérséklése. Nemcsak a rosszabbodások száma számít, hanem az is, hogy milyen mértékű felépülés követi őket.

Az MRI-aktivitás visszaszorítása

Gyulladásos aktivitás észrevehető új tünet nélkül is jelentkezhet. Az MRI-n megjelenő új vagy növekvő gócok, illetve a kontrasztanyagot halmozó elváltozások ilyen aktivitásra utalhatnak.

Ezeknek az eltéréseknek a megelőzése is célja a betegségmódosító terápiáknak. Fontos, hogy a panaszmentesség és az MRI-aktivitás hiánya nem ugyanaz: attól, hogy nincs új relapszus, a képalkotó vizsgálat még mutathat változást. Az MRI ezért olyan információt adhat a betegség alakulásáról, ami a tünetekből önmagában nem derül ki.

Ugyanakkor tartós állapotrosszabbodás akkor is kialakulhat, ha az ellenőrző MRI nem mutat új vagy növekvő gócokat. Az ilyen eltérések hiánya önmagában nem zárja ki a progressziót.

A tartós állapotrosszabbodás megelőzése vagy lassítása

Az SM okozta funkciócsökkenés részben a relapszusokból visszamaradó tünetekhez kapcsolódhat, de relapszusoktól függetlenül is kialakulhat. Emiatt a hosszú távú kezelési cél túlmutat az új rosszabbodások megelőzésén: a járás, a kézhasználat, a kognitív működés és más idegrendszeri funkciók megőrzése is hozzátartozik.

A képességek megőrzése a mindennapokban például az önálló öltözés, a helyváltoztatás, a munkavégzés vagy a családi tevékenységekben való részvétel lehetőségének megtartását jelentheti. A személyes célok megfogalmazása segít abban, hogy a kezelés értékelésekor az életvitelt érintő változások is figyelmet kapjanak.

A tartós változást el kell különíteni a tünetek átmeneti ingadozásától. Meleg, fertőzés vagy kimerültség például felerősítheti a korábbi panaszokat - ez az Uhthoff-jelenség. Egy rosszabb nap vagy hét ezért önmagában nem bizonyítja a betegség előrehaladását - a változás időbeli alakulását és lehetséges okait is mindig számba kell venni.

Mit jelent a PIRA?

A PIRA (progression independent of relapse activity) relapszusaktivitástól független állapotrosszabbodást jelent. Olyan, ismételt vizsgálattal megerősített funkciócsökkenést ír le, ami az alkalmazott időbeli feltételek alapján nem kapcsolható relapszushoz.

PIRA relapszáló-remittáló SM-ben is előfordulhat, akár a betegség korai szakaszában is. A kifejezés önmagában nem jelenti azt sem, hogy az MRI biztosan változatlan: a relapszustól való függetlenség és az MRI-aktivitástól való függetlenség (PIRMA) külön fogalom.

A relapszusmentesség fontos eredmény, de önmagában nem zárja ki a tartós állapotrosszabbodást RRSM-ben sem. Egyes kezelések mellett a PIRA kockázatának csökkenését is kimutatták, teljes megelőzése azonban nem garantálható. A kezelés eredményét ezért a relapszusok, az MRI-leletek és a képességek hosszabb távú alakulása alapján, együtt kell megítélni.


Szerző: Réfy Hanna – gyógytornász, okleveles fizioterapeuta, perinatális szaktanácsadó
Készült: 2026. október

Források:

  1. NICE. Multiple sclerosis in adults: management. NG220. https://www.nice.org.uk/guidance/ng220/chapter/Recommendations 
  2. Kalincik, T., et al. (2021). Effect of disease-modifying therapy on disability in relapsing-remitting multiple sclerosis over 15 years. Neurology, 96, e783–e797. https://www.neurology.org/doi/10.1212/WNL.0000000000011242 
  3. Kappos, L., et al. (2020). Contribution of relapse-independent progression vs relapse-associated worsening to overall confirmed disability accumulation. JAMA Neurology, 77, 1132–1140. https://jamanetwork.com/journals/jamaneurology/fullarticle/2766801 
  4. Wattjes, M. P., et al. (2021). 2021 MAGNIMS CMSC NAIMS consensus recommendations on the use of MRI in patients with multiple sclerosis. The Lancet Neurology. https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/34139157/ 
  5. Lublin, F. D., et al. (2022). How patients with multiple sclerosis acquire disability. Brain, 145, 3147–3161. https://academic.oup.com/brain/article/145/9/3147/6519354 
  6. Müller J et al. (2025). Standardized Definition of Progression Independent of Relapse Activity (PIRA) in Relapsing-Remitting Multiple Sclerosis. JAMA Neurology, 82(6):614–625. https://jamanetwork.com/journals/jamaneurology/fullarticle/2832250 


Vissza a gyűjtőlapra Előző Következő

A ReHaFizio tartalmai tájékoztatási és oktatási célt szolgálnak, nem helyettesítik az egyéni orvosi vagy fizioterápiás vizsgálatot és tanácsadást.