Elektroterápia sclerosis multiplexben 
Elektrostimuláció és neuromoduláció: mikor mi jöhet szóba? 

Ha azt halljuk, hogy "elektroterápia", könnyű úgy elképzelni, mintha egyetlen kezelésről lenne szó: elektródákat helyeznek a bőrre, bekapcsolnak egy készüléket, és "áramot vezetnek belénk". Pedig egészen különböző célú módszereket sorolunk ebbe a körbe. Az elektroterápia különböző típusaival:

• csillapíthatunk bizonyos fájdalmakat, 
• kiválthatunk izomösszehúzódást, 
• járás közben segíthetjük a lábfej emelését, 
• befolyásolhatjuk a húgyhólyag működését szabályozó idegrendszeri hálózatokat, 
• de tágabb értelemben ide kapcsolódnak egyes központi idegrendszeri neuromodulációs eljárások és újabb, viselhető stimulációs rendszerek is.

Éppen ezért az elektroterápia hatékonyságát nagyban befolyásolja, hogy milyen tünetet vagy funkcionális problémát szeretnénk befolyásolni, milyen stimulációs módszerrel szeretnénk befolyásolni.

Az egyes eljárások mögött nagyon eltérő mennyiségű és minőségű kutatás áll. Van, aminek a hatékonyságát több klinikai vizsgálat és szisztematikus áttekintés is alátámasztja, míg más technológiákról egyelőre csak néhány kis esetszámú vizsgálat készült. Ebben a cikkben azt veszem sorra, mit tudunk róluk a jelenlegi tudományos bizonyítékok alapján.

TENS, NMES, FES – mi a különbség?

A három eljárás nem három különböző "erősségű áramkezelés", hanem eltérő terápiás célt szolgáló stimulációs módszer.

TENS – transcutan elektromos idegstimuláció

Elsősorban fájdalomcsillapítás céljából alkalmazott elektromos stimuláció. A kezelés jellemzően az érzőidegek ingerlésén keresztül fejti ki hatását, és nem az erős izomösszehúzódás kiváltása a cél.

NMES – neuromuscularis elektromos stimuláció

Olyan elektromos ingerlés, amely motoros választ, vagyis izomösszehúzódást vált ki. Rehabilitációban az izomaktiváció támogatására és az aktív mozgás kiegészítésére használható.

FES – funkcionális elektromos stimuláció

A stimulációval kiváltott izomaktivitást egy konkrét funkcionális mozgás megfelelő pillanatához igazítjuk. Lógó lábfejnél például járás közben, a megfelelő időpontban segítheti a lábfej elemelését.

I. Lógó lábfej és járási nehezítettség – FES

A funkcionális elektromos stimuláció egyik legismertebb neurológiai alkalmazása a lógó lábfej járás közbeni kompenzálása. A stimuláció megfelelő időzítéssel segítheti a lábfejet megemelő izmok aktiválását, így a láb akadálytalanabbul lendülhet előre járáskor.

A lógó lábfej FES-kezelése az elektrostimuláció egyik jobban vizsgált SM-specifikus alkalmazása.

A kutatások eredményei alapján a sokak által használt AFO (boka-láb rögzítő ortézis) és a FES is javíthat bizonyos járási mutatókon, de jelenleg nincs olyan bizonyíték, ami alapján általánosságban ki lehetne jelenteni, hogy az egyik jobb lenne a másiknál.

A FES főként használat közben segíthet a járásban; arra viszont kevesebb bizonyíték van, hogy a rendszeres használat után a készülék nélkül is tartós javulás maradna fenn.

Hogy kinek melyik megoldás előnyösebb, azt többek között a járáskép, az izomerő, a spaszticitás, az érzészavar, az ízületi mozgásterjedelem és a mindennapi használhatóság is befolyásolja.

II. Izomgyengeség, nehezített izomaktiváció – NMES

A neuromuscularis elektromos stimuláció (NMES) olyan intenzitású elektromos ingerlést alkalmaz, amely motoros választ, vagyis izomösszehúzódást vált ki.

Ezért logikusnak tűnhet, hogy ha egy izom gyenge, akkor elektromos stimulációval megerősítjük, de SM-ben az izomgyengeség a legtöbb esetben jóval összetettebb probléma. A mi esetünkben az izomerő csökkenésében szerepet játszhat többek között:

• a központi idegrendszeri aktiváció zavara,
• az inaktivitás,
• a spaszticitás,
• a fatigue,
• valamint magának az izomnak a másodlagos változása.

Az NMES bizonyos rehabilitációs helyzetekben alkalmazható lehet az aktív izommunka kiegészítésére vagy az izomaktiváció támogatására, de a hatékonyságának az SM-specifikus klinikai bizonyítékaz lényegesen gyengébbek, mint például a lógó lábfejnél alkalmazott FES esetében.

III. Fájdalom – TENS és egyéb elektromos stimulációk

A transcutan elektromos idegstimulációt (TENS) elsősorban fájdalomcsillapítás céljából alkalmazzák.

SM-ben azonban maga a "fájdalom" sem egyetlen jól körülírható tünet, lehet például:

• centrális neuropathiás fájdalom,

• fájdalmas spazmus,

• trigeminus neuralgia,

• vagy teljesen más mechanizmusú, mozgásszervi fájdalom.

Egy nagy összefoglaló tanulmány alapján bizonyos elektromos stimulációs kezelések csökkenthetik a fájdalom intenzitását SM-ben. Ugyanakkor a vizsgálatok nagyon különböző fájdalomtípusokat és kezelési protokollokat vizsgáltak, ezért nem mondhatjuk általánosságban, hogy a TENS minden SM-hez társuló fájdalomra hatékony.

A kezelés megválasztásához először azt kell tisztázni, mi okozza a fájdalmat.

Több testtájat egyidejűleg stimuláló TENS-rendszer

Az EXOPULSE Mollii Suit egy több régiót egyszerre stimuláló, viselhető TENS-rendszer. A ruhába épített elektródák egyszerre több ideg- és izomterületen adnak alacsony intenzitású, motoros küszöb alatti elektromos stimulációt.

Egy 2025-ös, randomizált, kettős vak, sham-kontrollált SM-vizsgálatban 32 résztvevőnél egyetlen 60 perces aktív kezelés után kedvező változásokat találtak többek között az egyensúly, a spaszticitás és a fatigue egyes mérőszámaiban. A négyhetes folytatásban további javulásokat mértek, de ez a szakasz már nem volt sham-kontrollált.

Az eddigi eredmények ígéretesek, de egyelőre kis betegszámú vizsgálatból származnak. Nagyobb, független és hosszabb követésű vizsgálatok szükségesek ahhoz, hogy megítéljük a kezelés tartós klinikai jelentőségét.

A spaszticitással kapcsolatban gyakran találkozhatunk azzal az állítással, hogy bizonyos elektromos stimulációk "csökkentik a spaszticitást", de a helyzet ennél árnyaltabb.

A tudományos vizsgálatok eredményei alapján az NMES képes befolyásolni a spaszticitás hátterében álló reflexes idegrendszeri működést, és ezzel csökkentheti a fokozott ingerlékenységet. Ez azonban még nem bizonyítja, hogy rendszeres használata tartósan csökkenti a spaszticitást, a spazmusokat vagy javítja a mozgásfunkciót – ehhez további, hosszabb távú vizsgálatokra van szükség. 

V. Hólyagtünetek – TTNS és PTNS

Az elektromos stimuláció egyik kevésbé ismert alkalmazási területe a neurogén alsó húgyúti működészavar.

A tibialis (sípcsonti) ideg stimulációjával közvetetten olyan sacralis (keresztcsonti) idegi hálózatok működését próbáljuk modulálni, amelyek a hólyagműködés szabályozásában is részt vesznek.

Két eljárással találkozhatunk:

• TTNS (transcutan tibialis idegstimuláció) - a stimuláció a boka környékére helyezett bőrfelszíni elektródákkal történik.
• PTNS (percutan tibialis idegstimuláció) - az ingerlés egy, a boka közelében bevezetett vékony tűelektródán keresztül történik.
  
  

A tibialis idegstimuláció egyes SM-hez társuló hólyagtüneteknél ígéretes kezelési lehetőség, de a tudományos bizonyítékok egyelőre korlátozottak. SM-ben több vizsgálatban csökkent a gyakori vizelés és a sürgető vizelési inger, valamint bizonyos hólyagműködési értékek is javultak. A kutatások azonban többnyire kis betegszámúak és eltérő módszertanúak, ezért az eredményeket óvatosan kell értelmezni.

VI. Sacralis neuromoduláció

A sacralis neuromoduláció (SNM) egészen más kategória, mint egy otthoni TENS- vagy TTNS-kezelés. Ez egy beültethető neuromodulációs rendszer - műtéti úton elektródát helyeznek valamely sacralis (keresztcsonti) ideggyök közelébe, amihez egy impulzusgenerátor kapcsolódik.

A végleges beültetést általában próbaidőszak előzi meg, hogy kiderüljön, várható-e megfelelő hatás.

SM-ben kedvező eredményekről számoltak be, és a betegek egy részénél a hólyagtünetek érdemben javultak. De az eddigi vizsgálatok többnyire kis esetszámúak és módszertanilag eltérők, ezért a bizonyítékok minősége még alacsony.

A sacralis neuromoduláció bizonyos, gondosan kiválasztott SM-es betegeknél szóba jöhet, de alkalmazása neuro-urológiai kivizsgálást és egyéni mérlegelést igényel.

VII. Fatigue – központi neuromoduláció

Az SM-hez társuló krónikus kimerültség (fatigue) komplex, többtényezős tünet, ezért nem várható, hogy egyetlen készülék vagy stimulációs módszer mindenkinél megoldást jelentsen.

Az egyik vizsgált lehetőség a tDCS, vagyis a transcranialis egyenáramú stimuláció, amely gyenge elektromos árammal próbálja befolyásolni az agykéreg működését.

Egy friss összefoglaló szerint a tDCS rövid távon csökkentheti a fatigue mértékét. De gyógytornászként ki kell hangsúlyoznom, hogy a mozgásprogramok mögött jelenleg következetesebb bizonyíték áll, és a tDCS még nem számít rutin, elsőként választandó kezelésnek.

A tDCS ígéretes lehetőség, de további jó minőségű vizsgálatok szükségesek ahhoz, hogy pontosan megítéljük a helyét az SM-hez társuló fatigue kezelésében.

Egyéb tünetek

Egy kezelés javíthat például a járáson vagy az egyensúlyon anélkül, hogy magát az egyensúlyzavart, tremort vagy ataxiát közvetlenül kezelné, ezért csak azt tekinthető bizonyított hatásnak, amit megfelelő SM-es vizsgálatok is alátámasztanak.

Nem minden készülék egyformán bizonyított

Egy új eszköz használhat jól ismert technológiát, miközben magáról a készülékről még alig készült vizsgálat.

Biztonság

Az egyes stimulációs módszerek ellenjavallatai eltérnek. Otthoni használat lehetősége sem jelenti azt, hogy a készülék mindenki számára és minden helyzetben biztonságos.

Mire érdemes figyelni?

Az elektrostimuláció nem egyetlen kezelés, és nem minden módszer való minden tünetre.

A lényeg, hogy mindig azt nézzük:

• milyen problémát szeretnénk befolyásolni,
• van-e erre SM-ben is vizsgált módszer,
• és az adott embernél biztonságosan alkalmazható-e.

Sosem a készülékből kell kiindulni, hanem a problémából.

Írta: Réfy Hanna, gyógytornász, okleveles fizioterapeuta MSc
Legutóbbi frissítés: 2026. szeptember 

Ha továbbolvasnál a témában:

1. Hawas Y, Abdelmageed A, Abouzid M, et al. Measurements and management of multiple sclerosis-related fatigue: an umbrella review and meta-analysis. Disabil Rehabil. 2026 Aug 5:1-14. https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/42553000/</p>

2. Mosharaf M, Saberi S, Hillier S, Sadeghi-Demneh E. The effects of ankle-foot orthoses on the gait of people with multiple sclerosis: a systematic review and meta-analysis. Disabil Rehabil. 2026 May 4:1-16. https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/42080501/

3. Ferreira C, Soeiro P, Fonseca S, et al. Efficacy and safety of sacral neuromodulation on patients with multiple sclerosis and lower urinary tract dysfunction: a systematic review and meta-analysis. Neurourol Urodyn. 2026;45(1):187-199. https://pmc.ncbi.nlm.nih.gov/articles/PMC12748014/

4. Scalia M, Borzuola R, Parrella M, et al. Neuromuscular electrical stimulation reduces spinal excitability in multiple sclerosis patients with spasticity symptoms. Mult Scler Relat Disord. 2025;99:106457. https://www.msard-journal.com/article/S2211-0348(25)00199-3/fulltext

5. Ayache SS, Mattar JG, Créange A, et al. The effect of the EXOPULSE Mollii suit on motor functions in patients with multiple sclerosis: a randomized sham-controlled crossover trial. Mult Scler J Exp Transl Clin. 2025;11(2):20552173251348304. https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/40547078/

6. Wu F, Li X, Liang J, et al. Electrical stimulation therapy for pain and related symptoms in multiple sclerosis: a systematic review and meta-analysis. Mult Scler Relat Disord. 2023;80:105114. https://www.msard-journal.com/article/S2211-0348(23)00615-6/fulltext

7. Byrnes-Blanco L, Reed K, Dubey R, Carey SL. A systematic literature review of ankle-foot orthosis and functional electrical stimulation foot-drop treatments for persons with multiple sclerosis. Prosthet Orthot Int. 2023;47(4):358-367. https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/36701192/

8. Tahmasbi F, Hosseini S, Hajebrahimi S, Mosaddeghi Heris R, Salehi-Pourmehr H. Efficacy of tibial nerve stimulation in neurogenic lower urinary tract dysfunction among patients with multiple sclerosis: a systematic review and meta-analysis. Urol Res Pract. 2023;49(2):100-111. https://pmc.ncbi.nlm.nih.gov/articles/PMC10192727/

9. Miller L, McFadyen A, Lord AC, et al. Functional electrical stimulation for foot drop in multiple sclerosis: a systematic review and meta-analysis of the effect on gait speed. Arch Phys Med Rehabil. 2017;98(7):1435-1452. https://linkinghub.elsevier.com/retrieve/pii/S0003999317300035

10. European Association of Urology. EAU Guidelines on Neuro-Urology. 2026 edition. Arnhem: EAU Guidelines Office; 2026. https://uroweb.org/guidelines/neuro-urology